ESEMÉNYEK

Olvasással, könyvkiadással, vásárlással, rendezvényekkel kapcsolatos információk.

5/07/2009

Alyson Noel: Mindörökké (Evermore) részlet

Bejegyezte: Borostyán |

A Könyvmolyképző Kiadó szíves engedélyével!
Az alábbi részlet Szerzői Jogvédelem alatt áll!

A könyvről a beszámolómat ITT olvashatjátok.



Alyson Noël

Evermore
Mindörökké




Az aura színei



Vörös – Energia, erő, harag, szexualitás, szenvedély, félelem, ego
Narancs – Önuralom, törekvés, bátorság, gondolkodás, akaratgyengeség, közöny
Sárga – Derűlátás, boldogság, értelem, barátságosság, habozás, könnyű vezethetőség
Zöld – Béke, gyógyítás, részvét, álnokság, féltékenység
Kék – Spiritualitás, hűség, kreativitás, érzékenység, kedvesség, rosszkedv
Lila – Erős spiritualitás, bölcsesség, intuíció
Indigókék – Jóindulat, erős intuíció, útkeresés
Rózsaszín – Szeretet, őszinteség, barátság
Szürke – Depresszió, szomorúság, kimerültség, alacsony energiaszint, kételkedés
Barna – Kapzsiság, öncélúság, önfejűség
Fekete – Energiahiány, betegség, közelgő halál
Fehér – Tökéletes egyensúly


"Az ember egyetlen megőrzött titka a halhatatlanság."
Emily Dickinson

1.
– Na, ki vagyok?
Haven langyos, nyirkos tenyere szorosan tapad az arcomra, a koponyás ezüstgyűrű elszíneződött szegélye nyomot hagy a bőrömön. A szememet eltakarja, de tudom, hogy feketére festett haja középen van elválasztva, a fekete, műszálas fűzőt egy garbópulcsi felett viseli (hogy ne ellenkezzen a suli öltözködési szabályzatával), vadonatúj, földet seprő szaténszoknyája szegélyénél, máris éktelenkedik egy lyuk, ahol beleakadt a Doc Martin bakancs orra, és a szeme aranyszínű, de csak a sárga kontaktlencsék miatt.
Azt is tudom, hogy a papája valójában nem „üzleti” úton van, ahogy állította, hogy a mamája „személyi” edzője több mint edző, és hogy a kisöccse eltörte az Evanescence CD-jét, de fél elárulni.
Nem azért tudom mindezt, mert kémkedek, vagy leselkedem utána vagy mert valaki elmondta. Azért tudom, mert médium vagyok.
– Gyerünk! Találgass! Mindjárt becsöngetnek! – sürget. A hangja reszelős, mintha egy egész doboz cigit szívna naponta, pedig csak egyszer próbálta.
Tétovázom, próbálok arra az emberre gondolni, akivel a legkevésbé sem szeretné, ha összetévesztenék.
– Hillary Duff?
– Juj. Még egyet találhatsz! – Erősebben szorítja a szememre a tenyerét, gőze sincs, hogy nem kell látnom, hogy tudjam.
– Mrs. Marilyn Manson?
Felnevet és elenget, megnyalja a hüvelykujját, hogy ledörzsölje az arcomról a nyomot, amit a gyűrűje hagyott, de eltolom a kezét. Nem mintha a nyálas kezétől undorodnék (úgyis tudom, hogy egészséges), csak nem akarom, hogy hozzám érjen. Minden érintés árulkodó és kimerítő számomra, inkább próbálom mindenáron elkerülni.
Haven megragadja a pulcsim kapucnijátlesodorja a fejemről, és a fülhallgatóra kancsalítva kérdi:
– Mit hallgatsz?
Benyúlok az iPod-zsebbe, amit az összes kapucnis pulcsimba belevarrtam, hogy ne látsszon a fehér zsinór, és a kezébe adom. Kidülled a szeme.
– Mi a…? Úgy értem, lehet ezt egyáltalán hangosabbra venni? És ki ez? – kettőnk között lóbálja az iPodot, mindketten halljuk, ahogy Sid Vicious a brit anarchiáról üvölt. Igazság szerint nem tudom, hogy ellene vagy mellette, de mindenesetre épp elég hangosan, hogy eltompítsa túlságosan is kiélezett érzékeimet.
– Sex Pistols – felelem, és kikapcsolom, majd visszadugom a titkos zsebbe.
– Meglep, hogy egyáltalán még hallasz – mosolyog rám. Becsöngetnek.
Vállat vonok. Nem kell fülelnem ahhoz, hogy halljak. Nem mintha elmondanám ezt Havennek. Elköszönök azzal, hogy ebédnél találkozunk, elindulok a terembe, keresztül az udvaron, behúzom a nyakam, amikor két srác lopódzik a barátnőm mögé, és rátaposnak a szoknyája szegélyére, hogy majdnem orra esik. Amikor megfordul, a gonosz jelét mutatja feléjük (oké, nem igazán a gonosz jele, csak valami, amit ő talált ki), és a sárga szemével rájuk mered. A fiúk azonnal békén hagyják. Én pedig fellélegzem és belépek az osztályba. Haven érintése gyorsan elenyészik.
A padom felé menet átlépem Stacia Miller táskáját, amit direkt az út közepére tett le, és figyelmen kívül hagyom az orra alatt elmorgott, szokásos „LÚÚÚ-ZER!”-t. Leülök, kipakolom a könyvemet, füzetemet, tollamat a táskámból, bedugom a fülhallgatómat, felhúzom a kapucnit, az üres székre dobom a hátizsákomat és várom, hogy Robins tanár úr megjelenjen.
Robins tanár úr mindig késik. Többnyire azért, mert szeret óra előtt inni néhány kortyot a kis ezüst flaskájából. De csak, mert a felesége állandóan ordít vele, a lánya szerint egy vesztes, és eléggé utálja az életét. Ezt mind az első nap tudtam meg, amikor átadtam neki a papírjaimat, és véletlenül hozzáértem a kezéhez. Ha valamit be kell adnom, azóta inkább csak leteszem az asztal szélére.
Behunyt szemmel várok, és a pulcsimban kotorászok, hogy Sid Viciousről valami lágyabbra váltsak. Az osztályteremben már nem kell túl nagy hangerő, mert az alacsony tanár-diák mennyiség valahogy kordában tartja az energiákat.
Nem mindig voltam ilyen csodabogár. Valaha normális tini voltam. Az a fajta, aki sulibálba megy, belezúg a sztárokba, és olyan hiú a hosszú, szőke hajára, hogy nem is hinné, hogy egyszer majd lófarokba fogja és egy túlméretezett kapucni alá rejti. Volt egy anyukám, egy apukám, egy Riley nevű kishúgom meg egy édes, gyönyörű, krémszínű labradorom, Puszedli. Egy szép házban laktam egy jó környéken az oregoni Eugene-ben. Népszerű, boldog lány voltam, és alig vártam a sulit, mert beválasztottak a Varsity vezérszurkolói közé. Az életem rendben volt, a határ pedig a csillagos ég. És még ha ez utóbbi klisé is, igaz volt.
Ami engem illet, ez már csak mese, mert a baleset óta csak a halálra emlékszem.
HKÉ-nek, „halálközeli élménynek” hívják. Csakhogy nincs igazuk. Hidd el, nem csak „közeli” volt. Riley, a húgom meg én hátul ültünk apu kocsijában, Puszedli feje Riley ölében pihent, a farkát neki-nekiütötte a lábamnak, és akkor hirtelen felfúvódtak a légzsákok, a kocsi ripityára tört, én meg odakintről néztem végig az egészet.
Bámultam a roncsot – az üvegcserepeket, az összegyűrődött ajtókat, az első lökhárítót, ahogy egy fenyőfát szorított halálos ölelésbe –, és csodálkoztam, hogy mi a csoda történt, reménykedtem benne, hogy mindenki kiszállt a kocsiból. Aztán ismerős vakkantást hallottam, és amikor megfordultam, láttam, hogy Puszedlivel az élen a többiek egy ösvényen sétálva távolodnak tőlem.
Utánuk mentem. Először futva próbáltam utolérni őket, aztán inkább lassítottam és csak andalogtam. Át akartam sétálni a hatalmas, lüktető fák és reszkető virágok között. Behunytam a szememet, mert a kápráztató ködben minden csillogott.
Megígértem magamnak, hogy csak egy perc lesz az egész, aztán visszamegyek és megkeresem őket. Épp időben néztem fel, hogy lássam őket egy hídon átkelni. Integettek és mosolyogtak, majd egy pillanat múlva eltűntek.
Pánikba estem. Mindenhol kerestem őket. Futottam erre, arra, de mindenfelé egyforma volt minden – meleg, fehér, ragyogó, szikrázó, gyönyörű, hülye, örök köd. Összeestem, a bőrömet szúrta a hideg, az egész testem remegett, üvöltve sírtam, káromkodtam, könyörögtem, és betarthatatlan ígéreteket tettem.
Egyszer csak azt hallottam: „Ever? Így hívnak, igaz? Nyisd ki a szemed és nézz rám!”
Visszazuhantam a betonra, vissza a fájdalomba, a nyomorúságba. Csípős nedvesség folyt le a homlokomon. Felnéztem a fickóra, aki fölém hajolt, a sötét szemébe, és mielőtt elájultam, azt suttogtam:
– Ever vagyok."


21 megjegyzés:

Lana írta...

Hali!
Ide is írok. Nekem nagyon tetszik ez a részlet, remélem meg fog jeleni magyarul, mert nagyon felcsigázott. Twiligh-ot is imádom, de annak az első pár fejezete elég unalmas volt... de ennek... hát anyám, legszívesebben most rögtön tovább olvastam volna :D

Unknown írta...

Sziasztok!
Huhh, hát én tuti megveszem!! Szerintem semmi Twilight-hoz hasonló -idáig- nincs benne. De ha még lenne is nem érdekelne :D imádom az ilyen könyveket!

Borostyán írta...

Szia Renáta!
Szerintem nem bánod maj dmeg! Tényleg ébren tartja az embert. :D

Angi írta...

Az ilyen történetek azok, amelyek meggyőznek mindenkit arról, hogy érdemes olvasni. Köszönet az újabb szívet, lelket kényeztető, és izgalomban bővelkedő utazásért!

szeee írta...

na, mindjárt felmondok...

Kitti írta...

http://www.youtube.com/watch?v=69z8O_qC3_0&feature=channel_page

Unknown írta...

Nem bírom ki, nekem holnap meg kell vennem ezt a könyvet!!!! :P

Unknown írta...

Tegnap délután elolvastam. Maga a történet még jó is lenne, ha nem akarna olyan pokolian hasonlítani az Alkonyathoz. És a végén az események magyarázata! Hű, de nagyon satnya egy sztorivég. Csalódni nem csalódtam, mert pont arra gondoltam, hogy kábé 15 Twilight koppincs regény jelenik majd meg egyidőben, szóval olvasmányos, élvezhető, a titokleleplezés ócska, a kivitel szintén megtévesztésig alkonyat, a szereplők karaktere megintcsak, a sztori elnagyolt, a párbeszédek meg röhejesek.
10 pontból 5, mert ebben is szerepel egy állati jóképű idegen.

Unknown írta...

Sziasztok!Judit,te hogy tudtad elolvasni ezt a könyvet,amikor nem rég jelent meg angolul,vagy már magyarul is megjelent csak én nem tudok róla?létszi írj,mert nagyon kiszeretném olvasni.Köszi előre is.

Borostyán írta...

Boglárka! Kb. két hete kapható már magyarul a könyvesboltokban.

Unknown írta...

Köszi,hogy mondtad,és már tegnap meg is vettem.Lehet,hogy úgy látszik,hogy hasonlít a Twilighthoz,de szerintem nagyon jó.

qwerti írta...

ami itt van az az első fejezet??ami felvan téve ez a kis részlet, így keződik az első fejezet????köszi

qwerti írta...

ami itt van az az első fejezet??ami felvan téve ez a kis részlet, így keződik az első fejezet????köszi

qwerti írta...

vki leírni nekem miről szól???csak nagyvonalakba lécci

Borostyán írta...

qwerti: ha a bejegyzés felső részét mgnézed, ott van egy olyan szöveg, hogy "A könyvről a beszámolómat ITT olvashattjátok"

Kattints az ITT-re és meglátod.

Amúgy ez nem a teljes első fejezet hanem csak egy része, de igen valóban így kezdődik.

qwerti írta...

am régen én is írtam regényeket történeteket, sokan vagyunk így sztem..... az egyik szinte pont erről szólt mint ez, mentségemre szóljon én akkor még nem ismertem a twilightot.....és akkor még kicsit fiatalabb voltam....

qwerti írta...

am régen én is írtam regényeket történeteket, sokan vagyunk így sztem..... az egyik szinte pont erről szólt mint ez, mentségemre szóljon én akkor még nem ismertem a twilightot.....és akkor még kicsit fiatalabb voltam....

Unknown írta...

Mikor jelenik meg a !. része magyarul????

AppleBeach írta...

tényleg mikor jeleenik meg?

Borostyán írta...

Nem vagyok benne biztos, hogy a 4. részre gondolsz, mert csak e felkiáltójel vna ott, de ha igen akkor az júniusra várható.

Névtelen írta...

Szia!
Én már olvastam, és imádtam! Ajánlom mindenkinek! A következő részek is jók, csak az uccsónak eléggé függővége van...