tag:blogger.com,1999:blog-67211397389154824342024-02-21T02:48:34.875-08:00ESEMÉNYEKOlvasással, könyvkiadással, vásárlással, rendezvényekkel kapcsolatos információk.Könyvmolyokhttp://www.blogger.com/profile/02549112701351196266noreply@blogger.comBlogger21125tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-71721131816110078692009-06-27T02:38:00.000-07:002009-07-01T23:01:36.176-07:00Goldenblog 2009<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.goldenblog.hu/2009"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 300px; height: 162px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheBSof3CBJSsRjO3ZYNZ4MQ1mMDCTOr2qgxbE2nsH4db9baqaKahIHB_fjoaeSlV8Z3dYBPKnJtB62E8frZVrbgYmENKaH84JKAPQEl8R67Q_AOoYwgkXvvF3ij6rYdgE_xaWrl5gdt0o/s400/goldenblog2009.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5351945316443943890" border="0" /></a><div style="text-align: justify;">2009. június 2.-án útnak indult a <span style="font-weight: bold;">Goldenblog 2009</span> verseny, ahol a Könymolyok is megmérkőznek a Kúltúrális blogok kategóriájában. Nem minden blog indul automatikusan a versenyben, a nevezések közül a 100 legtöbb nevezést kapott mérkőzik meg. A győzteseket a szakmai és a közönség zsűri véleménye alapján választják ki. Az értékelésnél a 2009 január 1. után publikált bejegyzéseket értékelik, vagyis az idei teljesítmény számít.<br /></div>A verseny menetéről bővebben: <a href="http://www.goldenblog.hu/2009/a_verseny_menete">itt.</a><br /><div style="text-align: justify;"><br /><span style="font-size:130%;"><span style="font-weight: bold;">A Kulturális kategória verseny menete:</span></span> <span style="font-style: italic;">(Forrás:goldenblog.hu)</span> <p style="font-style: italic;"> </p> <p style="font-style: italic;"> </p>Nevezés: június 2. – június 22.<br />Zsűri szavazás: június 24. – június 29.<br />Eredményhirdetés: július 1.<br /><strong style="font-weight: bold;">Zsűritagok:<br /></strong>- Hammer Ferenc<br />- Nagy Gergely, a <a href="http://hvg.hu/">hvg.hu</a> Kultúra rovatának vezetője<br />- Marinov Iván, a <a href="http://hvg.hu/">hvg.hu</a> főszerkesztő-helyettese<br /><br />Természetesen a verseny győztesei nem maradnak nyeremény nélkül. A dicsőség mellett számos tárgynyeremény van, amelyből mi leginkább az Ulpius felajánlásának örülhetünk amely egy 80 ezer forint értékű könycsomag. ( <a href="http://www.goldenblog.hu/2009/ejfelig_meg_van_par_ora_hogy_nevezz_kultblogokat#kultnyeremeny">További nyeremények</a>)<br /><br />A Könymolyok az első akadályt már átugrották, ugyanis <span style="font-weight: bold;">bekerültünk a 100 legtöbbet nevezett közé</span> így versenybe szállhatunk a nyereményekért. (<a href="http://www.goldenblog.hu/2009/ime_a_kulturalis_blogok_listaja?">Versenyzők listája</a>)<br /><span style="font-size:130%;"><br /></span><div style="text-align: center;"><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span style="font-size:100%;"><span style="font-weight: bold;font-size:180%;" >Megszületett a végeredmény!<br /></span><span style="font-size:100%;">Sajnos nem kerültünk be az első tízbe, de nem szomorkodunk. A győztesek listája <a href="http://www.goldenblog.hu/2009/ime_a_10_legjobb_kultblog_2009-ben">itt</a> megtekinthető.</span><span style="font-weight: bold;font-size:180%;" ><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;"></span><span style="font-size:180%;"><span style="font-weight: bold;">Gratulálunk a nyerteseknek!</span></span><br /></div></div><span style="font-size:180%;"><span style="font-weight: bold;"><br /></span></span></div><span style="font-size:180%;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.goldenblog.hu/2009"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 267px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG37o9jZkBX8Aivys12jWgMJoJLSDfAGdPXeDxXOU21mocLMM9xl1hXnixgBz8wyoFykFzqMhHI5OyEYyezAjWYKBtanF8U3x1ESszYI1WCmwuOHTyxms5YdzKZXBmdizqj-t2lw2ocFI/s400/517_4582_Goldenblog_coming_soon.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5351945437263101634" border="0" /></a></span><br /><span style="font-size:130%;"><br /></span></div><br /><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-16699675876812763042009-05-07T11:30:00.001-07:002009-05-07T12:11:14.895-07:00Alyson Noel: Mindörökké (Evermore) részlet<div align="center"><strong>A Könyvmolyképző Kiadó szíves engedélyével!</strong></div><div align="center"></div><div align="center">Az alábbi részlet Szerzői Jogvédelem alatt áll!</div><br />A könyvről a beszámolómat <a href="http://konyvmolyok.blogspot.com/2009/05/alyson-noel-mindorokke.html"><strong>ITT</strong></a> olvashatjátok.<br /><br /><br /><br /><div align="center"><span style="font-size:180%;"><strong>Alyson Noël</strong><br /></span><br />Evermore<br /><span style="font-size:130%;"><strong>Mindörökké</strong></span></div><br /><br /><div align="center"></div><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5333153111617457138" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 134px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPZUiaTEetZ4AVAk2a8V0GaDnxbNGoi3k9afq5pLG5PSFdNvJTXMRPZ70NNt0sNyXTwlw2bHKMj8u638yU_Xv-oh6moyS8DKgmgG-aA7CpHbmf5ZZEz7I2ISWIn7AOtO_Ev3N-two23gNw/s200/Evermore.jpg" border="0" /><br /><div align="center"></div><br /><div align="center"><strong>Az aura színei</strong></div><br /><div align="justify"><br /><br /><strong><span style="color:#cc0000;">Vörös</span> </strong>– Energia, erő, harag, szexualitás, szenvedély, félelem, ego<br /><span style="color:#ffcc33;"><strong>Narancs</strong></span> – Önuralom, törekvés, bátorság, gondolkodás, akaratgyengeség, közöny<br /><strong><span style="color:#ffff66;">Sárga</span> </strong>– Derűlátás, boldogság, értelem, barátságosság, habozás, könnyű vezethetőség<br /><span style="color:#33cc00;"><strong>Zöld</strong></span> – Béke, gyógyítás, részvét, álnokság, féltékenység<br /><strong><span style="color:#3333ff;">Kék</span></strong> – Spiritualitás, hűség, kreativitás, érzékenység, kedvesség, rosszkedv<br /><span style="color:#993399;"><strong>Lila</strong></span> – Erős spiritualitás, bölcsesség, intuíció<br /><span style="color:#000066;"><strong>Indigókék</strong></span> – Jóindulat, erős intuíció, útkeresés<br /><span style="color:#ffcccc;"><strong>Rózsaszín</strong></span> – Szeretet, őszinteség, barátság<br /><strong><span style="color:#c0c0c0;">Szürke</span></strong> – Depresszió, szomorúság, kimerültség, alacsony energiaszint, kételkedés<br /><span style="color:#660000;"><strong>Barna</strong></span> – Kapzsiság, öncélúság, önfejűség<br /><strong>Fekete</strong> – Energiahiány, betegség, közelgő halál<br /><span style="color:#ffffff;"><strong>Fehér</strong></span> – Tökéletes egyensúly</div><br /><div align="justify"><br />"Az ember egyetlen megőrzött titka a halhatatlanság."<br /><em>Emily Dickinson</em><br /></div><br /><div align="justify"><strong><span style="font-size:180%;">1.</span></strong><br />– Na, ki vagyok?<br />Haven langyos, nyirkos tenyere szorosan tapad az arcomra, a koponyás ezüstgyűrű elszíneződött szegélye nyomot hagy a bőrömön. A szememet eltakarja, de tudom, hogy feketére festett haja középen van elválasztva, a fekete, műszálas fűzőt egy garbópulcsi felett viseli (hogy ne ellenkezzen a suli öltözködési szabályzatával), vadonatúj, földet seprő szaténszoknyája szegélyénél, máris éktelenkedik egy lyuk, ahol beleakadt a Doc Martin bakancs orra, és a szeme aranyszínű, de csak a sárga kontaktlencsék miatt.<br />Azt is tudom, hogy a papája valójában nem „üzleti” úton van, ahogy állította, hogy a mamája „személyi” edzője több mint edző, és hogy a kisöccse eltörte az Evanescence CD-jét, de fél elárulni.<br />Nem azért tudom mindezt, mert kémkedek, vagy leselkedem utána vagy mert valaki elmondta. Azért tudom, mert médium vagyok.<br />– Gyerünk! Találgass! Mindjárt becsöngetnek! – sürget. A hangja reszelős, mintha egy egész doboz cigit szívna naponta, pedig csak egyszer próbálta.<br />Tétovázom, próbálok arra az emberre gondolni, akivel a legkevésbé sem szeretné, ha összetévesztenék.<br />– Hillary Duff?<br />– Juj. Még egyet találhatsz! – Erősebben szorítja a szememre a tenyerét, gőze sincs, hogy nem kell látnom, hogy tudjam.<br />– Mrs. Marilyn Manson?<br />Felnevet és elenget, megnyalja a hüvelykujját, hogy ledörzsölje az arcomról a nyomot, amit a gyűrűje hagyott, de eltolom a kezét. Nem mintha a nyálas kezétől undorodnék (úgyis tudom, hogy egészséges), csak nem akarom, hogy hozzám érjen. Minden érintés árulkodó és kimerítő számomra, inkább próbálom mindenáron elkerülni.<br />Haven megragadja a pulcsim kapucnijátlesodorja a fejemről, és a fülhallgatóra kancsalítva kérdi:<br />– Mit hallgatsz?<br />Benyúlok az iPod-zsebbe, amit az összes kapucnis pulcsimba belevarrtam, hogy ne látsszon a fehér zsinór, és a kezébe adom. Kidülled a szeme.<br />– Mi a…? Úgy értem, lehet ezt egyáltalán hangosabbra venni? És ki ez? – kettőnk között lóbálja az iPodot, mindketten halljuk, ahogy Sid Vicious a brit anarchiáról üvölt. Igazság szerint nem tudom, hogy ellene vagy mellette, de mindenesetre épp elég hangosan, hogy eltompítsa túlságosan is kiélezett érzékeimet.<br />– Sex Pistols – felelem, és kikapcsolom, majd visszadugom a titkos zsebbe.<br />– Meglep, hogy egyáltalán még hallasz – mosolyog rám. Becsöngetnek.<br />Vállat vonok. Nem kell fülelnem ahhoz, hogy halljak. Nem mintha elmondanám ezt Havennek. Elköszönök azzal, hogy ebédnél találkozunk, elindulok a terembe, keresztül az udvaron, behúzom a nyakam, amikor két srác lopódzik a barátnőm mögé, és rátaposnak a szoknyája szegélyére, hogy majdnem orra esik. Amikor megfordul, a gonosz jelét mutatja feléjük (oké, nem igazán a gonosz jele, csak valami, amit ő talált ki), és a sárga szemével rájuk mered. A fiúk azonnal békén hagyják. Én pedig fellélegzem és belépek az osztályba. Haven érintése gyorsan elenyészik.<br />A padom felé menet átlépem Stacia Miller táskáját, amit direkt az út közepére tett le, és figyelmen kívül hagyom az orra alatt elmorgott, szokásos „LÚÚÚ-ZER!”-t. Leülök, kipakolom a könyvemet, füzetemet, tollamat a táskámból, bedugom a fülhallgatómat, felhúzom a kapucnit, az üres székre dobom a hátizsákomat és várom, hogy Robins tanár úr megjelenjen.<br />Robins tanár úr mindig késik. Többnyire azért, mert szeret óra előtt inni néhány kortyot a kis ezüst flaskájából. De csak, mert a felesége állandóan ordít vele, a lánya szerint egy vesztes, és eléggé utálja az életét. Ezt mind az első nap tudtam meg, amikor átadtam neki a papírjaimat, és véletlenül hozzáértem a kezéhez. Ha valamit be kell adnom, azóta inkább csak leteszem az asztal szélére.<br />Behunyt szemmel várok, és a pulcsimban kotorászok, hogy Sid Viciousről valami lágyabbra váltsak. Az osztályteremben már nem kell túl nagy hangerő, mert az alacsony tanár-diák mennyiség valahogy kordában tartja az energiákat.<br />Nem mindig voltam ilyen csodabogár. Valaha normális tini voltam. Az a fajta, aki sulibálba megy, belezúg a sztárokba, és olyan hiú a hosszú, szőke hajára, hogy nem is hinné, hogy egyszer majd lófarokba fogja és egy túlméretezett kapucni alá rejti. Volt egy anyukám, egy apukám, egy Riley nevű kishúgom meg egy édes, gyönyörű, krémszínű labradorom, Puszedli. Egy szép házban laktam egy jó környéken az oregoni Eugene-ben. Népszerű, boldog lány voltam, és alig vártam a sulit, mert beválasztottak a Varsity vezérszurkolói közé. Az életem rendben volt, a határ pedig a csillagos ég. És még ha ez utóbbi klisé is, igaz volt.<br />Ami engem illet, ez már csak mese, mert a baleset óta csak a halálra emlékszem.<br />HKÉ-nek, „halálközeli élménynek” hívják. Csakhogy nincs igazuk. Hidd el, nem csak „közeli” volt. Riley, a húgom meg én hátul ültünk apu kocsijában, Puszedli feje Riley ölében pihent, a farkát neki-nekiütötte a lábamnak, és akkor hirtelen felfúvódtak a légzsákok, a kocsi ripityára tört, én meg odakintről néztem végig az egészet.<br />Bámultam a roncsot – az üvegcserepeket, az összegyűrődött ajtókat, az első lökhárítót, ahogy egy fenyőfát szorított halálos ölelésbe –, és csodálkoztam, hogy mi a csoda történt, reménykedtem benne, hogy mindenki kiszállt a kocsiból. Aztán ismerős vakkantást hallottam, és amikor megfordultam, láttam, hogy Puszedlivel az élen a többiek egy ösvényen sétálva távolodnak tőlem.<br />Utánuk mentem. Először futva próbáltam utolérni őket, aztán inkább lassítottam és csak andalogtam. Át akartam sétálni a hatalmas, lüktető fák és reszkető virágok között. Behunytam a szememet, mert a kápráztató ködben minden csillogott.<br />Megígértem magamnak, hogy csak egy perc lesz az egész, aztán visszamegyek és megkeresem őket. Épp időben néztem fel, hogy lássam őket egy hídon átkelni. Integettek és mosolyogtak, majd egy pillanat múlva eltűntek.<br />Pánikba estem. Mindenhol kerestem őket. Futottam erre, arra, de mindenfelé egyforma volt minden – meleg, fehér, ragyogó, szikrázó, gyönyörű, hülye, örök köd. Összeestem, a bőrömet szúrta a hideg, az egész testem remegett, üvöltve sírtam, káromkodtam, könyörögtem, és betarthatatlan ígéreteket tettem.<br />Egyszer csak azt hallottam: „Ever? Így hívnak, igaz? Nyisd ki a szemed és nézz rám!”<br />Visszazuhantam a betonra, vissza a fájdalomba, a nyomorúságba. Csípős nedvesség folyt le a homlokomon. Felnéztem a fickóra, aki fölém hajolt, a sötét szemébe, és mielőtt elájultam, azt suttogtam:<br /><em>– Ever vagyok."</em></div><br /><div align="justify"><em></em></div><br /><div align="justify"></div>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-29415855713828518952009-04-15T13:52:00.000-07:002009-04-15T13:56:13.830-07:00Stephenie Meyer - ÚJHOLD hírek<div align="center"><strong>Várjátok már nagyon Stephenie Meyer - Újhold című könyvének megjelenését?</strong><br /><br />Szívesen ott lennétek a bulin, amit a megjelenés tiszteletére rendez a kiadó?<br /><br />Ha a válasz igen, akkor íme a részletek:<br /><br />Ünnepeljünk együtt újholdkor a New Moon megjelenését!Találkozz lelki társaiddal!Gyere el a könyvbemutató bulira, ahol a Pa-Dö-Dő "színezi", miért olvadtak el a Twilighttól.</div><br /><div align="center"><strong>Várunk április 25-én, 19.00-20.00 órakor a Millenáris Jövő Háza Szabó Magda termében!</strong></div><br /><div align="center">Előtte ne felejtsd el felkeresni a Könyvmolyképzőt a 10-es standon! Megéri.:)</div><br /><div align="center">Hamarosan újabb részletekkel jelentkezünk.<br /><span style="font-size:180%;"><br />Éééééééééés!</span><br /><br />A Könyvmolyképző Kiadó nyílvánosságra hozta számotokra az első 16 oldalt az ÚJHOLD-ból és megengedték, hogy ide is kitehessük!!!!<br /><br />Egy kis ízelítő, így a várakozás előtt. :P<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5325024773378102002" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 132px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQBNZ_UIJmijmEW10lCFhPuaq1pKp6lDpGbst-U3q_s8TOp-adNnLxMwAPbX9Ldbpwo1uTk1rmd9aEHQRIwJejd0OXgsljrQuXy10Alm4-TQUrG6CbHxd9jtoxfY-d1yYf1IGl4DH9_UWi/s200/%C3%9Ajhold.jpg" border="0" /><br /><br /><strong><br />S T E P H E N I E M E Y E R</strong><br />new moon<br /><strong>ú j h o l d</strong><br />Könyv­molykép­ző Kiadó<br /></div><br /><div><br /><span style="font-size:130%;">Előszó</span><br />Olyan vOlt, mint mikOr egy szörnyűséges<br />rémálom tart fogva. Amikor álmodban rohanni<br />kényszerülsz; futsz, és már majd szétpattan<br />a tüdőd, de képtelen vagy elég gyorsan futni.<br />A lábam egyre lassabban és lassabban mozgott,<br />ahogy utat törtem magamnak az érzéketlen<br />embertömegben, de a hatalmas toronyóra<br />mutatója nem lassult. Kíméletlenül, közömbösen,<br />feltartóztathatatlanul haladt a vég felé<br />– mindennek a vége felé.<br />Csakhogy most nem álmodtam. És a rémálommal<br />ellentétben nem is azért rohantam,<br />hogy a saját életemet mentsem – annál valami<br />sokkal értékesebbet akartam megóvni. Az életem<br />ebben a pillanatban nem számított.<br />Alice azt mondta, jó esély van rá, hogy mind<br />a ketten itt halunk meg. Talán másként alakulnának<br />a dolgok, ha őt nem kötné béklyóba a<br />ragyogó napsütés… De ezen a napfényben fürdő,<br />zsúfolt téren csak én rohanhattam át szabadon.<br />És én nem tudtam elég gyorsan futni.<br />Így aztán nem törődtem vele, hogy mindenfelől<br />veszedelmes ellenségek leselkednek ránk.<br />Ahogy a toronyóra ütni kezdett, megrezegtetve<br />a talajt lomha lábam alatt, már tudtam,<br />hogy elkéstem – és most már örültem, hogy<br />valahol a színfalak mögött egy vérszomjas lény<br />les rám. Mert ha most kudarcot vallok, nincs<br />semmi kedvem tovább élni.<br />Az óra újra ütött, s a perzselő nap éppen<br />delelőn állt.</div><br /><div></div><br /><div><br /><span style="font-size:130%;">1. A buli</span><br />99,9 százalékig biztOs vOltam benne, hogy<br />álmodom.<br />Hogy miért? Hát először is, ragyogó napsugárkéve<br />hullott rám – márpedig örökké borús<br />új otthonomban, a Washington állambeli<br />Forksban, soha nem sütött ilyen tiszta, erős<br />fénnyel a nap. Másodszor pedig Marie nagymamát<br />láttam magam előtt. Nagyanyám azonban<br />hat éve meghalt, úgyhogy ez a tény is amellett<br />szólt, hogy csak álmodhatok.<br />A Nagyi nem sokat változott: teljesen olyan<br />volt az arca, ahogy emlékeztem rá. Puha és ráncos,<br />bőre millió apró redőbe gyűrődve, finoman<br />tapadt az arccsontjára. Éppen olyan volt, mint<br />egy aszalt sárgabarack, csakhogy ezt a barackot<br />sűrű, fehér fürtök vették körül.<br />Mindkettőnk szája – az övé fonnyadt volt<br />és ráncos – ugyanolyan meglepett félmosolyra<br />húzódott. Szemlátomást ő sem számított erre<br />a találkozásra.<br />Éppen kérdezni akartam valamit – hiszen<br />annyi kérdésem lett volna hozzá! Például, hogy<br />mit keres itt az álmomban? Mivel töltötte az<br />elmúlt hat évet? Jól van-e a Nagypapa, és megtalálták-<br />e egymást, bárhol legyen is az a hely?<br />De egyszerre nyitottuk szólásra a szánkat, és<br />így inkább hagytam, hadd kezdje ő.<br />Csakhogy ő is elhallgatott, mire mindketten<br />elnevettük magunkat.<br />– Bella!<br />Nem a Nagyi szólított, úgyhogy mindketten<br />megfordultunk, hogy lássuk, ki csatlakozik<br />újra egymásra talált párosunkhoz. Bár<br />énnekem nem kellett hátranéznem, anélkül is<br />tudtam, ki az: ezt a hangot bárhol felismerném,<br />és ugyanúgy reagálnék rá, akár ébren vagyok,<br />akár alszom... sőt, esküdni mernék rá,<br />hogy még holtomban is. Ez volt az a hang,<br />amelynek kedvéért tűzbe mennék – vagy<br />hogy egy kevésbé drámai lehetőséget említsek<br />–, amelyért képes lennék leélni az életem<br />ezen a hideg, szűnni nem akaró esőtől áztatott<br />helyen.<br />Edward.<br />Bár mindig boldogsággal és izgalommal töltött<br />el, ha láttam őt, és jóllehet teljesen biztos<br />voltam benne, hogy csak álmodom, mégis<br />szörnyen megrémültem, amikor láttam, hogy<br />Edward felénk tart a ragyogó napsütésben.<br />Pánikba estem, hiszen a Nagyi nem tudhatta,<br />hogy egy vámpírba vagyok szerelmes – ezt<br />senki nem tudhatta –, és fogalmam sem volt,<br />mit mondjak neki, miért veri vissza Edward<br />bőre ezernyi parányi, szivárványszínű sugárban<br />a ragyogó napfényt, mintha kristályból<br />vagy gyémántból lenne…<br />Talán azt, hogy:<br />„Nagyi, gondolom, feltűnt, hogy a barátom<br />szikrázik. De ne aggódj, csak olyankor, ha süt<br />a nap... Szóval, rá se ránts!”<br />De hát mit keres itt?! Hiszen csakis azért él<br />Forksban, a világ legesősebb városában, hogy<br />nappal is kiléphessen a szabadba anélkül, hogy<br />elárulná a családi titkukat. Erre most itt közeledik<br />felém lenyűgözően elegáns mozgásával,<br />angyalarcán az elképzelhető leggyönyörűbb<br />mosollyal – mintha nem lenne itt senki más<br />rajtam kívül!<br />Ebben a pillanatban azt kívántam, bár ne<br />én lennék az a kivétel, akivel szemben Edward<br />rejtélyes képessége csődöt mond. Pedig máskor<br />nagyon is örültem, hogy én vagyok az<br />egyetlen, akinek nem képes olvasni a gondolataiban<br />– mindenki másét olyan tisztán hallotta,<br />mintha hangosan kimondták volna. De most<br />azt kívántam, bárcsak hallaná a fejemben üvöltő<br />figyelmeztetést: Vigyázz!<br />Rémülten a Nagyira pillantottam, és láttam,<br />hogy már késő: ő is éppen abban a pillanatban<br />fordult felém, és ugyanolyan rémült volt a szeme,<br />mint az enyém.<br />Edward – miközben még mindig olyan gyönyörűen<br />mosolygott, hogy úgy éreztem, a szívem<br />óriásira dagad, és mindjárt kitör a bordáim<br />közül – átfogta a vállamat, és a nagyanyám<br />felé fordult.<br />Nagyi arckifejezése meglepett. Arra számítottam,<br />hogy halálra rémül, ehelyett félszegen<br />bámult rám, mintha attól tartana, hogy mindjárt<br />összeszidom. Ráadásul olyan fura pózban<br />állt – az egyik karját ügyetlenül eltartotta magától,<br />kinyújtotta és begörbítette, mintha a levegőt<br />ölelné. Mintha átölelne valakit, akit én<br />nem látok, egy láthatatlan személyt...<br />És csak ekkor vettem észre, hogy nagyanyám<br />alakját hatalmas, aranyozott keret fogja körül.<br />Értetlenül felemeltem a kezemet, amelyikkel<br />nem Edward derekát fogtam át, és kinyújtottam,<br />hogy megérintsem. Ő pedig pontosan<br />utánozta a mozdulatomat, mintha tükörképet<br />játszana. De amikor az ujjunk összeért, nem<br />éreztem semmit, csak a hideg üveglapot...<br />És akkor egyetlen szédülettel az álomból<br />rémálom lett.<br />Nem volt semmiféle Nagyi.<br />Én voltam az. Magamat láttam a tükörben.<br />Magamat – ősöregen, ráncosan, összeaszottan.<br />Edward pedig ott állt mellettem, csakhogy ő<br />nem látszott a tükörben: szívszaggatóan gyönyörű<br />volt, és mindörökre tizenhét éves.<br />Jéghideg, tökéletes ajkával megcsókolta az én<br />döbbent arcomat.<br />– Boldog születésnapot! – suttogta.<br />Fölriadtam – a szemem tágra nyílt a rémülettől<br />–, levegő után kapkodtam. Álmom vakító<br />napsütése helyett a felhős reggelek megszokott,<br />szürke derengését láttam.<br />Csak álom volt, nyugtatgattam magam. Csak<br />álom. Mély lélegzetet vettem, de hirtelen újra<br />összerezzentem, mert megszólalt az ébresztőórám.<br />Az óra naptárkijelzője szeptember 13-át<br />mutatott.<br />Igen, csak álom volt, de akár jóslatnak is tekinthettem<br />végső soron. Ma van a születésnapom.<br />Hivatalosan is tizennyolc éves lettem.<br />Már hónapok óta rettegtem ettől a naptól.<br />Az egész, tökéletes nyáron át – mert ez<br />volt életem legtökéletesebb nyara, amilyen<br />soha, sehol, senkinek nem adatott még meg,<br />pedig ez volt az Olympia-félsziget történetének<br />legesősebb nyara – ott kísértett ez a sötét,<br />lehangoló nap, és várta, hogy rám vethesse<br />magát.<br />És most, hogy elérkezett, sokkal rosszabb<br />volt, mint vártam. Határozottan éreztem, hogy<br />öregebb lettem. Igaz, minden nappal öregszem,<br />de ez most más volt, rosszabb, mert<br />mérhetőbb. Ma lettem tizennyolc éves.<br />Edward pedig soha nem lesz tizennyolc.<br />Amikor bementem a fürdőszobába fogat<br />mosni, meglepődtem, hogy az arc, amelyet a<br />tükörben látok, nem változott semmit. Meredten<br />bámultam magamra, kerestem elefántcsontszínű<br />bőrömön a ráncok előjeleit. Egyelőre<br />még csak a homlokomon találtam párat,<br />és tudtam, ha meg tudnék nyugodni, azok is<br />eltűnnének onnét. De nem tudtam. Nyugtalan,<br />barna szemem fölött a szemöldököm aggodalmas<br />ráncba húzódott.<br />Csak álom volt, emlékeztettem újra magam.<br />Csak álom – de a legeslegrosszabb rémálmom.<br />Kihagytam a reggelit, mert szerettem volna<br />minél gyorsabban kikerülni a házból. Azt nem<br />tudtam megúszni, hogy apuval össze ne fussak<br />a konyhában, úgyhogy megpróbáltam pár<br />percig derűs képet vágni. Igyekeztem őszinte<br />érdeklődést mutatni az ajándékaim iránt, mert<br />tudtam, kapok tőle valamit, pedig direkt megkértem,<br />hogy ne vegyen semmit a születésnapomra,<br />de valahányszor mosolyogni próbáltam,<br />úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam.<br />Beültem a kocsimba, elindultam az iskolába,<br />és útközben igyekeztem összeszedni<br />magam. De sehogy se bírtam kiverni a fejemből<br />azt az álmot a Nagyival – mert hogy<br />az álombeli öregasszony én magam lettem<br />volna, azt egyszerűen nem voltam hajlandó<br />elfogadni! Hiába: teljesen úrrá lett rajtam a<br />kétségbeesés, egészen addig a pillanatig, amíg<br />meg nem érkeztem a Forksi Középiskola ismerős<br />parkolójába, és meg nem pillantottam<br />Edwardot: ott állt a csillogó, ezüstszínű<br />Volvójának támaszkodva, mint valamelyik<br />elfeledett, pogány istenség szépséges márványszobra.<br />Az álom őrá nem volt hatással. Ugyanúgy<br />várt rám ma is, mint minden nap!<br />A kétségbeesés átmenetileg elszállt: átadta<br />a helyét a csodálkozásnak. Már fél éve együtt<br />voltunk, de még mindig nem értettem, mivel<br />érdemeltem ki a sorstól ezt a hihetetlen ajándékot.<br />Húga, Alice, mellette állt: ő is énrám várt.<br />Természetesen Edward és Alice igazából<br />nem testvérek (Forks-ban mindenki úgy tudja,<br />hogy őket is, akárcsak a többi Cullen-gyereket<br />örökbe fogadta Dr. Carlisle Cullen és a felesége,<br />Esme, jóllehet túlságosan fiatalnak tűnnek<br />ahhoz, hogy tinédzserkorú gyermekeik legyenek),<br />de mindkettőjük bőre ugyanolyan sápadt,<br />és egyforma a szemük színe is, valami furcsa,<br />aranyszín árnyalat, és a szemük alatt pontosan<br />ugyanolyan lilás, véraláfutás-szerű karikák sötétlenek.<br />Alice is, akárcsak a bátyja, elképesztően<br />gyönyörű. A beavatottak számára, mint<br />én, ezek a hasonlóságok árulkodnak, mik is ők<br />valójában.<br />Amikor megláttam, hogy Alice is ott van<br />– gyémántként ragyogó, homokszín szeme<br />csillog az izgalomtól, és a kezében valami<br />ezüstszínű, szögletes dolgot szorongat –, megdermedtem.<br />Megmondtam Alice-nek, hogy<br />nem kérek semmit, egyáltalán semmit a születésnapomra,<br />sőt azt szeretném, ha fel se köszöntenének.<br />Csakhogy, úgy látszik, fütyül rá,<br />hogy én mit szeretnék...<br />Bevágtam az 53-as évjáratú Chevy furgonom<br />ajtaját – mire rozsdaszemcsék kezdtek<br />záporozni a nedves aszfaltra –, és lassan elindultam<br />feléjük. Alice szökellve sietett elém,<br />bájos koboldarca csak úgy ragyogott a zselétől<br />égnek meredő, fekete haja alatt.<br />– Boldog szülinapot, Bella!<br />– Ssss! – sziszegtem, és gyorsan körülnéztem<br />a parkolóban, nem hallotta-e meg valaki<br />véletlenül.<br />Egy porcikám sem kívánta, hogy még felhajtást<br />is csapjanak körülöttem a mai, gyászos<br />dátum alkalmából.<br />Alice ügyet se vetett a tiltakozásomra.<br />– Most akarod megnézni az ajándékodat,<br />vagy majd később? – nyaggatott, miközben arrafelé<br />igyekeztünk, ahol Edward állt még mindig<br />mozdulatlanul, rám várva.<br />– Nem kell ajándék – ellenkeztem morogva.<br />Végre-valahára Alice-nek is eljutott a tudatáig,<br />milyen cudar kedvemben vagyok.<br />– Na jó, hát akkor majd később... Na és tetszett<br />a fényképalbum, amit anyukád küldött<br />neked? És a fényképezőgép, amit Charlie-tól<br />kaptál?<br />Felsóhajtottam. Hát persze, éppen Alice ne<br />tudná, hogy mit kaptam a születésnapomra?<br />A családjukban nem Edward az egyetlen, aki<br />különleges képességekkel rendelkezik. Alice<br />abban a pillanatban „látta”, mivel akarnak<br />megajándékozni a szüleim, amint ők maguk<br />eldöntötték.<br />– Aha. Szuper mind a kettő.<br />– Szerintem is jó ötlet volt tőlük. Végtére is<br />az ember csak egyszer végzős életében. Lehet,<br />hogy meg akarod örökíteni a nagy eseményt!<br />– Aha, te hányszor voltál végzős?<br />– Az egészen más...<br />Odaértünk Edwardhoz, és ő felém nyújtotta<br />a kezét. Mohón megragadtam, és egy<br />pillanatra el is feledkeztem komor hangulatomról.<br />A bőre most is, mint mindig, sima,<br />kemény és nagyon hideg volt. Gyöngéden<br />megszorította az ujjaimat. Belenéztem lágy,<br />topázszínű szemébe, és mintha valami a szívemet<br />is összeszorította volna, nem is túl<br />gyöngéden. Edward hallotta, hogy egy pillanatra<br />kihagy a szívverésem, és újra elmosolyodott.<br />Szabad kezét az arcomhoz emelte, és hűvös<br />ujját végighúzta az ajkam peremén.<br />– Szóval, ahogy megbeszéltük? Jól értettem,<br />hogy nem szabad boldog születésnapot kívánnom<br />neked?<br />– Igen, jól értetted. – Soha nem sikerült utánoznom<br />Edward tökéletes, szabályos kiejtését.<br />Ilyen kiejtésre csak a múlt század elején lehetett<br />szert tenni.<br />– Csak a biztonság kedvéért kérdeztem.<br />– Beletúrt kócos, bronzszínű hajába. – Hátha<br />mégis meggondoltad magad. Az emberek<br />többsége élvezetét leli a születésnapokban, és<br />örül az ajándékoknak.<br />Alice fölnevetett – hangja, mint a szélhárfa<br />ezüstös csendülése.<br />– Hát persze, hogy élvezni fogod! Ma mindenki<br />kedves lesz hozzád, Bella, és minden úgy<br />lesz, ahogy te akarod! Mi ebben a rossz? – Ezt<br />természetesen költői kérdésnek szánta.<br />– Az, hogy öregebb lettem! – mondtam, és a<br />hangom minden igyekezetem ellenére elcsuklott.<br />A szemem sarkából láttam, hogy Edward<br />mosolya megkeményedik... </div>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-46789076416882713002009-01-05T11:43:00.000-08:002009-01-05T12:16:45.118-08:00KörbekérdésKöszönjük Amadeának a <a href="http://amadea.freeblog.hu/archives/2009/01/05/Elso_korbe_2009-ben/http://"><strong>paszt</strong></a>! :P Mivel a labda most nálunk van, ezért nekünk kell válaszolnunk <a href="http://pazzo.freeblog.hu/archives/2009/01/02/Ot_ember_ot_konyv/"><strong>Pazzo</strong></a> körkérdésére.<br /><br />Nos, a mi három jó és két rossz (vagyis összesen öt) 2008-as könyveink a következők:<br /><br /><strong><em><span style="font-size:130%;">Szeee:</span></em></strong><br /><strong>Tetszett :)</strong><br />Bartis Attila - A nyugalom<br />Olga Grushin - Szuhanov álomélete<br />Grecsó Krisztián - Isten hozott<br /><strong>Nem tetszett :(</strong><br />Anna Gavalda - Együtt lehetnénk<br />Ljudmila Ulickaja - Szonyecska<br /><br /><br /><strong><em><span style="font-size:130%;">Csenga:</span></em></strong><br /><strong>Tetszett :)</strong><br />Stephenie Meyer - Alkonyat<br />Jennifer Donnelly - Északi fény<br />Doris Lessing - A fű dalol<br /><strong>Nem tetszett :(</strong><br />Sue Monk Kidd -A Sellő Legendája<br />Cecelia Ahern - Bárcsak Láthatnál<br /><br /><strong><em><span style="font-size:130%;">LadyBird:</span></em></strong><br /><strong>Tetszett :)</strong><br />J. R. Ward - Fekete tőr testvériség 2.<br />Daniel Keyes - Virágot Algernonnak<br />J. R. R. Tolkien - Húrin gyermekei<br /><strong>Nem tetszett :(</strong><br />Pedro Juan Gutiérrez - Havanna királya<br />Colette Rossant - Sárgabarackok a Níluson<br /><br /><strong><em><span style="font-size:130%;">Belata:</span></em></strong><br /><strong>Tetszett :)</strong><br />Shidney Sheldon - Angyalok dühe<br />Yann Martel - Pi élete<br />James Grippanodo - Elhibázott itélet<br /><strong>Nem tetszett :(</strong><br />Shidney Sheldon - Reggel délben este,<br />Elizabet Gaskell - Édesek és mostohák<br /><br /><strong><span style="font-size:130%;"><em>Stippistop:</em></span></strong><br /><strong>Tetszett :)</strong><br />Carlos Ruiz Zafón - A szél árnyéka<br />Jean Webster - Nyakigláb apó<br />Neil Gaiman - Csillagpor<br /><strong>Nem tetszett :(</strong><br />Anna Gavalda - Szerettem őt<br />Dan Brown - Angyalok és démonok<br /><br /><strong><span style="font-size:130%;"><em>Esztibp:</em></span></strong><br /><strong>Tetszett :)</strong><br />Bartis Attila: A nyugalom,<br />Dürrenmatt: Az ígéret,<br />Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája,<br />Raana Raas: Csodaidők 2- Kiszakadtak<br /><strong>Nem tetszett :(</strong><br />J.D. Salinger - Zabhegyező<br /><br /><strong><span style="font-size:130%;"><em>Borostyán:</em></span></strong><br /><strong>Tetszett :)</strong><br />Yann Martel - Pi élete<br />Stephenie Meyer - Breaking Dawn<br />Raana Raas - Csodaidők 1-2 (oké egy kicsit csaltam ez 2 könyv :P)<br /><strong>Nem tetszett :(</strong><br />Iain Banks - A darázsgyár<br />Javier Sierra - A kék dáma titka<br /><br />Az öt új ember akit kijelöltünk:<br /><a href="http://lordpeti.blogspot.com/"><strong>Lordpeti</strong></a>, <a href="http://h-annamarie.freeblog.hu/"><strong>Annamarie</strong></a>, <a href="http://librarian.blog.hu/"><strong>Könyvtárostestvér</strong></a>, <a href="http://isoldeolvas.freeblog.hu/"><strong>Isolde</strong></a> és <a href="http://ilovebooks.freeblog.hu/"><strong>Kadarm</strong></a>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-74447443183035637592009-01-05T06:47:00.000-08:002009-01-05T06:57:42.080-08:00Könyvadaptációs DVD-k akciójaIgaz, ez mos tinkább filmes hír, de mivel adaptációkról van szó, nagyon szépen megférnek itt szerintem. :P<br /><div><div></div><div>Az <a href="http://www.xpress.hu/"><strong>Xpress</strong></a> oldalán 2009. január 7. és február 25. között kedvezményesen, 1990 Ft-ért vásárolható meg több sikeres könyvadaptáció is.</div><div></div><div>A teljes kínálat <a href="http://www.xpress.hu/dvd/kirakat.asp?AKCIO=692&VID=066-324486251-82433505409986803"><strong>itt</strong></a> megtekinthető. </div><div></div></div><div></div><div><div><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgjxrgdA6pVQOj9_YYBpaPBDjsQpVwuSFpFC4L3xRnIx3xFQ5NdhnJEJbmLycQzvsL183lXt_PdfLa0BJJ045_Zme4UUetfgmFitp8rD7dVbH6rXB73_wnlKTwX01E-ztt7AEVytXY86q0/s1600-h/5388.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5287823278776761602" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 104px; CURSOR: hand; HEIGHT: 125px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgjxrgdA6pVQOj9_YYBpaPBDjsQpVwuSFpFC4L3xRnIx3xFQ5NdhnJEJbmLycQzvsL183lXt_PdfLa0BJJ045_Zme4UUetfgmFitp8rD7dVbH6rXB73_wnlKTwX01E-ztt7AEVytXY86q0/s200/5388.jpg" border="0" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQTe349g2lq_XViYtCsxJYyePx4tNp7z-I1PHpR58ujrj3JOMP_kZGr_9xj2sDLPkvcU1svrj5L20q21kNjRfsqWVTJfeaKjl_uW7U6ACxHCpB4OBQikfrtxyqd_qcax_V5XhS0Oxo7Vje/s1600-h/8519.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5287822889568195106" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 99px; CURSOR: hand; HEIGHT: 129px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQTe349g2lq_XViYtCsxJYyePx4tNp7z-I1PHpR58ujrj3JOMP_kZGr_9xj2sDLPkvcU1svrj5L20q21kNjRfsqWVTJfeaKjl_uW7U6ACxHCpB4OBQikfrtxyqd_qcax_V5XhS0Oxo7Vje/s200/8519.jpg" border="0" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH3kNhDB6_BER6uuIup170QOJpr7qGzFnru0kV9E7wttWUDtOhjxzj2JHAKXVvvhtZY_tPwsWkGlmEW774rzwSPzXWP-XS-HTAJq0-GbGavAM7Scg_nXE5gnLGG3yNOJQ3AqiB04iYZGC_/s1600-h/5527.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5287822602969645378" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 105px; CURSOR: hand; HEIGHT: 128px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH3kNhDB6_BER6uuIup170QOJpr7qGzFnru0kV9E7wttWUDtOhjxzj2JHAKXVvvhtZY_tPwsWkGlmEW774rzwSPzXWP-XS-HTAJq0-GbGavAM7Scg_nXE5gnLGG3yNOJQ3AqiB04iYZGC_/s200/5527.jpg" border="0" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio85nzKePQpjvyYH-X8iRZMkO-2B7ZfoUAEBntL1KqPdtiRaC58FQSqevKOKf5mEYHFp6lgBBejJYoqGf6UO7RKtDKl3bLR0UeSpr2CiIz20vd_HBPABm_gvB89L80HBFeXkgWpDKLuBUi/s1600-h/4679.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5287822323495328178" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 103px; CURSOR: hand; HEIGHT: 128px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio85nzKePQpjvyYH-X8iRZMkO-2B7ZfoUAEBntL1KqPdtiRaC58FQSqevKOKf5mEYHFp6lgBBejJYoqGf6UO7RKtDKl3bLR0UeSpr2CiIz20vd_HBPABm_gvB89L80HBFeXkgWpDKLuBUi/s200/4679.jpg" border="0" /></a><br /></div><div><br /><br /><br /></div><div><br /><br /></div><div></div><div><br /><br /></div><div></div></div>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-91872420025755185852009-01-01T00:36:00.001-08:002009-01-01T00:39:21.952-08:00Új webáruházat nyitott a Pécsi Direkt Kft.Mostanában fedeztem fel egy új könyves webáruházat a neten. <a href="http://www.polc.hu/konyv/">www.polc.hu</a> És azt is felfedeztem, hogy az Alexandrát is üzemeltető Pécsi Direkt Kft-é.... Vajon minek kellett nekik még egy webáruház? Hmm? Ötlet?szeeehttp://www.blogger.com/profile/12214229407692719512noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-33536040223345780192008-12-20T11:03:00.000-08:002008-12-20T11:16:55.159-08:00Ulickaja lesz a díszvendég a 2009-es Könyvfesztiválon<div style="text-align: justify;">A <a href="http://konyves.blog.hu/2008/12/20/ljudmila_ulickaja_lesz_a_konyvfesztival_vendege">Könyvesblogon</a> olvastam a hírt.<br />Én személy szerint nagyon örülök neki, szeretem Ulickaját. Talán még dedikáltatni is elmegyek, pedig nem vagyok egy dedikáltatós fajta. Meg elolvasom a Médea és gyermekeit addig. Ja, és a Surikot...</div><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghwZBfATdtSE7xmQSbotAFUI0n5QLSPx5WS1JeWHu-p2TeeeNR-HDBcsAUi0yefBGnpThdVnYaQ0dEcaC6Oy9So3TVF5h_lNU_w-xx2DY4Crd5AaIebc-1JvAJ8xEviA-1X6OKkoHulw8s/s1600-h/kep_medea.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 156px; height: 246px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghwZBfATdtSE7xmQSbotAFUI0n5QLSPx5WS1JeWHu-p2TeeeNR-HDBcsAUi0yefBGnpThdVnYaQ0dEcaC6Oy9So3TVF5h_lNU_w-xx2DY4Crd5AaIebc-1JvAJ8xEviA-1X6OKkoHulw8s/s320/kep_medea.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5281952536384471602" border="0" /></a><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5gU3ahMxxpYD2mMpALytu5qRGR0P45FX__s7GllitZenDvphF5hAM0CnoCmqj6lbXJbhnTk4EhDU5PD_aa0y7-wSZE00UGJQM0C1ew8OoANr4DdqKcgHkUMRYlJDIU8eLTh7YmihHWB0b/s1600-h/kep_surik.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 153px; height: 235px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5gU3ahMxxpYD2mMpALytu5qRGR0P45FX__s7GllitZenDvphF5hAM0CnoCmqj6lbXJbhnTk4EhDU5PD_aa0y7-wSZE00UGJQM0C1ew8OoANr4DdqKcgHkUMRYlJDIU8eLTh7YmihHWB0b/s320/kep_surik.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5281952655502438082" border="0" /></a></div> <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWsDlWUDMk_E1axdIeDq5GxLp2c4EqzsuPqKG57Am3k3Z-B8-Sa8uP32jGFRiPYluvtaolCtWEFtKuHxDOfEoIYEHgVg29tqukx8dRGQHmzRy1dI5jrwMn5uprJd_38JK-B7DlG54TiSAK/s1600-h/kep_surik.jpg"><br /></a>szeeehttp://www.blogger.com/profile/12214229407692719512noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-39277031822639916342008-12-12T08:53:00.000-08:002008-12-12T08:57:53.035-08:00Stephenie Meyer: New Moon / Új Hold<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjszazosHuFylIaX6sIN-KAnF_buFEtxuH_nKsBcFrks5bhmKRaJ2DFVGIsi79GHvf2P30lv-4jIBH7IEVAUup5cgH29niG65IeIcOLuuRte2S9aEKRguvoUH8aVBgEpWhB_rtu_6aluqRE/s1600-h/kep_Newmoon.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 200px; height: 303px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjszazosHuFylIaX6sIN-KAnF_buFEtxuH_nKsBcFrks5bhmKRaJ2DFVGIsi79GHvf2P30lv-4jIBH7IEVAUup5cgH29niG65IeIcOLuuRte2S9aEKRguvoUH8aVBgEpWhB_rtu_6aluqRE/s320/kep_Newmoon.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5278948681411921538" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;">A <a href="http://www.konyvmolykepzo.hu/k0327.htm">Könyvmolyképző Kiadó információja szerint</a> a Twilight folytatása, az Új Hold <span style="font-weight: bold;">2009. ÁPRILIS</span>-ában fog megjelenni magyarul. Addig is türelem...:P</span><br /><br /><br /></div>szeeehttp://www.blogger.com/profile/12214229407692719512noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-7947693166802179592008-11-08T01:59:00.000-08:002008-11-08T02:16:26.776-08:00Stephenie Meyer: Alkonyat megjelenés buliLevelet kaptam Katona Ildikitól, melyben szeretettel meghív minden rajongót és érdeklődőt a jövő héten megrendezendő Alkonyat buliba, mely mégsem a Mammutban lesz hanem az Árkádban.<br /><br />Íme a levele:<br /><br />"Sziasztok Twilight-rajongók!:)<br /><br />Szeretettel várlak benneteket az első hivatalos Twilight-bulira.Ünnepeljük együtt kedvenc könyvünk megjelenését.Figyelem! Az első száz megérkező vendég excluziv filmes kitűzőt kap ajándékba.:)<br /><br />Hogy minél látványosabb és viccesebb legyen, öltözzetek vámpírnak, ha van kedvetek!Vegye mindenki észre, hogy ami itt történik, az nem akármi!<br /><br />Találkozzunk november 14-én 16 órakor az Árkád Üzletközpontba, a Libri üzletben! :)Jó buli lesz. Készüljetek, játszani is fogunk, nyerhettek is.:)<br /><br />Ja, Lola nagy örömmel fogadta el a meghívásunkat és már falja a könyvet.:)<br /><br />Csókpuszi<br /><br />Ildi (könyvmolyanyu:))"<br /><br />És íme a hivatalos hírdetés:<br /><div align="center"><br /><br /><strong>Elsöprő könyvszenvedély!</strong></div><div align="center"><br />Megtörténik a csoda? Megismétlődhet a Harry Potter sikere?</div><div align="center"><br />/A világon most minden nagylány a Twilightot olvassa. Akkor is, ha már nő!/</div><div align="center"><br />Ezt senki se hitte volna. Nem volt könyv a Harry Potter előtt, és azóta sem, ami olyan tömegeket mozgatott volna meg, annyi érzelmet korbácsolt volna szerte a világon. És a Harry Potter óta már semmi sem ugyanaz.</div><div align="center"><br />De kérem! A világon mindenki tudja, hogy a nők, a lányok olvasnak. Nélkülük letehetnék az írók a tollat, a kiadókat még úgy sem lehetne megmenteni, mint a rosszul gazdálkodó bankokat, a könyvesboltokból pedig nyugodtan lehetne sörözőt csinálni.<br />A tini lányok és a nők joggal akartak már maguknak egy frenetikus sikert.A Twilight lett ez.</div><div align="center"><br /><strong>Az Alkonyat!</strong></div><div align="center"><br />Igen. A világon most minden nagylány és nő a Twilightot olvassa.<br />Hivatalosan még senki sem tud róla, de a lányok már körbesuttogták a Földet.A könyv még meg sem jelent magyarul, de már több százan olvasták és lettek a rabjai.Ők azok, akik már alig várják, hogy a kezükbe foghassák a magyar kiadást és ajánlhassák a barátnőjüknek, aki nem tud angolul.</div><div align="center"><br />De vajon miért? Mi a titka?Mint minden jól megírt történet esetén, erre csak maga a könyv adhat választ.Sokan próbálják majd ezt a titkot kifürkészni. Amerikában már máig is számtalan elemzés született. Nem véletlenül:</div><div align="center"><br />– A könyv 30 hétig szerepelt a New York Times bestsellerlistáján.</div><div align="center"><br />– Az Alkonyat című kötetet több mint 5,5 millió példányban adták már el eddig.</div><div align="center"><br />– Eddig húsz nyelvre fordították le</div><div align="center"><br />– Számos elismeréssel dicsekedhet:</div><div align="center"><br />– A Publishers Weekly az év legjobb könyvének választotta</div><div align="center"><br />– Amazon az évtized eddigi legjobbjának választotta</div><div align="center"><br />– Amerikai Könyvtárosok Szövetsége pedig beválogatta a legjobb tíz, fiataloknak és alkalmi olvasóknak szóló irodalmi mű közé</div><div align="center"><br />– A New York Times szerkesztői ajánlóval ismerte el</div><div align="center"><br />– A Teen People szerkesztői ajánlóval ismerte el</div><div align="center"><br />A könyv igazi kulturális jelenség, melynek jelentős rajongói tábora kíváncsian várja a filmváltozatot, mely november 27-én kerül nálunk bemutatásra.</div><div align="center"><br />Két év alatt az amazon.com-on 2680 bejegyzés született. Ebből 1938-an 5 csillagot adtak a kötetnek.</div><div align="center"><br />A HP és a bölcsek köve 10 év alatt kapott 5432 véleményt és ebből 4598 az 5 csillagos értékelés.<br />Alkonyat után már semmi nem lesz ugyanaz.</div><div align="center"> </div><div align="center"><strong>Kedvenc mondatunk:<br /></strong><em>– És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba... – suttogta.</em></div>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-88574194950977909832008-11-06T01:32:00.000-08:002008-11-06T01:41:31.178-08:00Stephenie Meyer - Alkonyat (megrendelés)Levélben kaptam a következő hírt, mely szerintem egy fantasztikus és példaértékű gesztus a Könyvmolyképző Kiadó részéről. Köszönet érte Katona Ildikónak!<br /><br />Úgy néz ki, hogy a Libri boltokba hétfőn, az Alexandrákba is hétfő-kedd-szerdai napon kerülnek ki a könyvek.<br />Ha minden jól megy, akkor a jövő héten (2008.11.14) a kiadó egy megjelenési bulit szervez a Mammut Libriben. A pontos időpont még nincs meg, de várhatólag 16.00 óra.<br /><br />Aki nem tud várni, rendelje megrendelheti közvetlen a kiadótól.:) GLS-sel küldik, tehát kb. 2 napon belül megkaphatjátok. Kaptok rá 10% kedvezményt és átvállalják a postaköltség felét, így azért kivételesen 500 Ft-ot számolnak fel.<br /><br />Aki review-t írt vagy vállalja, hogy a könyvet ajánlva olvasómintát osztogat és kitesz plakátot, annak 30% a kedvezmény és mi fizetjük a postaköltséget.<br /><br />Megrendelni a <a href="mailto:konyvrendeles@konyvmolykepzo.hu">konyvrendeles@konyvmolykepzo.hu</a> címen lehet.Írják bele a megrendelésbe, hogy melyik kedvezmény vonatkozik rájuk és hogy hány plakátot és olvasómintát küldjenek.<br /><br />Könyv rendeléskor továbbá ne felejtsétek el megírni a neveteket, a címeteket, melyik könyvet kéritek és hány darabot.<br /><br />borostyanBorostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-32987388391787149742008-10-15T11:19:00.000-07:002008-10-15T23:54:02.793-07:00Stephenie Meyer - ALKONYAT Első fejezet<div align="center">Azoknak akik már türelmetlenül várják a megjelenést adunk egy kis ízelítőt. </div><br /><div align="center"></div><br /><div align="center"><strong>A Könyvmolyképző kiadó engedélyével tesszük most közzé az Alkonyat első fejezetét!! </strong></div><div align="center"> </div><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5257641217134791378" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtP9Tswt5tI_o1DDYDPFOxTI0vg_U7TA3gRTcCJR8T4CwXmM5p7-EMYvYMeArjwOTl3X0v_AJpXjcwoJDibY9moohVncD8T6ivb0Rb8fIRxONk0rBqwlKiyK9gLWZO6MCkRwmHUwOYfvNd/s320/alkonyat.gif" border="0" /><br /><br /><br /><strong><span style="font-size:130%;">1. Az első találkozás</span></strong><br /><br />Anyám vitt ki a reptérre; a kocsi ablakai egész úton letekerve.<br />Phoenixben huszonnégy fok volt, az ég tökéletes, felhõtlenül kék.<br />Az ujjatlan, fûzõs fehér pólómat viseltem – ez volt a kedvencem.<br />Csak nemrég kaptam, búcsúzáshoz is ezt vettem fel, hogy kedves-<br />kedjek anyámnak. A kapucnis dzsekimet a karomon vittem.<br />Van egy kisváros az Olimpia-félszigeten, Washington állam<br />északnyugati részén, Forksnak hívják, és fölötte jófor mán mindig<br />felhõs az ég. Ebben a jelentéktelen városban többet esik az esõ,<br />mint bárhol másutt az Államokban. Ebbõl a kisvárosból, ebbõl<br />a komor, örökös félhomályból menekült el velem anyám, ami -<br />kor még csak néhány hónapos voltam. Ebben a városban kellett<br /><br />töltenem minden nyárból egy teljes hónapot, egészen tizennégy<br />éves koromig. Akkor viszont végre a sarkamra álltam: én többé<br />be nem teszem a lábamat Forksba! Így az utóbbi három nyáron<br />Charlie, az apám két hétre Kaliforniába vitt nyaralni.<br />És most mégis Forksba tartottam – pedig a puszta gondolattól is<br />borsódzott a hátam. Utáltam Forksot.<br />Phoenixet viszont szerettem. Szerettem a napsütést és a perzselõ<br />hõséget. Szerettem ezt a nyüzsgõ, rohamosan terjeszkedõ várost.<br />– Bella – mondta Anyu (úgy körülbelül ezredszer), mielõtt föl -<br />szálltam volna a gépre –, nem muszáj menned, ha nem akarsz!<br />Anyámmal rettentõen hasonlítunk egymásra, csak éppen neki<br />rövid a haja, és két nevetõránc húzódik az orrától a szájáig. Ahogy<br />belenéztem gyerekesen tágranyílt szemébe, hirtelen rám tört a pá-<br />nik. Hogy juthatott eszembe, magára hagyni az én csupa szív, ki-<br />számíthatatlan, kelekótya anyámat? Hogy fog egyedül boldogulni?<br />Igaz, most már itt van neki Phil, úgyhogy a számlákat alighanem<br />ki tudja fizetni, lesz kaja a hûtõben, benzin a kocsiban, és lesz kit<br />felhívnia, ha eltéved, de azért mégis…<br />– De hát én menni akarok! – Sose hazudtam valami ügyesen, de<br />ezt a hazugságot az utóbbi idõben olyan gyakran mondogattam,<br />hogy mostanra már egész hihetõen hangzott.<br />– Mondd meg Charlie-nak, hogy üdvözlöm!<br />– Megmondom.<br />–- Rövidesen találkozunk! – bizonygatta. – Bármikor hazajö -<br />hetsz, amikor kedved tartja! Csak szólj, ha úgy érzed, szükséged<br />van rám, és én azonnal jövök! – ígérte, de én láttam a szemében,<br />mekkora áldozat a részérõl már a puszta ígéret is.<br />– Miattam nem kell aggódnod! – vágtam közbe. – Remekül meg-<br />leszek Charlie-val. Szeretlek, Anyu!<br /><br />Egy pillanatra szorosan magához ölelt, aztán hagyta, hogy fel -<br />szálljak a gépre.<br />Phoenixtõl Seattle-ig négy óra repülõvel, aztán át kell szállni egy<br />kis helyi járatra, amivel egy óra az út Port Angelesig, onnét pedig még<br />egy újabb óra autón, míg az ember Forksba ér. A repülés egyáltalán<br />nem aggasztott: az egyórás autóút Charlie-val annál inkább…<br />Charlie tulajdonképpen nagyon klasszul viselkedett. Úgy tûnt,<br />õszintén örül annak, hogy életemben elõször viszonylag hosszú<br />ideig nála fogok lakni. Már be is íratott az ottani középiskolába, és<br />megígérte, hogy segít nekem autót keríteni.<br />De azért mégis fura lesz Charlie-val – gondoltam.<br />Egyikünket sem lehet bõbeszédûséggel vádolni, ráadásul fogal -<br />mam sincs, mirõl társaloghatnánk. Nyilvánvalóan elképesztette a<br />döntésem – akárcsak régen az anyám, én sem csináltam titkot belõ -<br />le, mennyire utálom Forksot.<br />Esett, amikor leszálltunk Port Angelesben. Az esõt tekinthettem<br />volna rossz elõjelnek is – de nem annak tekintettem, csak egyszerû -<br />en elker ülhetetlennek. A napsütéstõl már Phoenixben elbúcsúztam.<br />Charlie a járõrkocsival jött elém. Er re is számítottam. Charlie<br />a forksi jónép számára egyszerûen csak Swan rendõrfõnök. Nem<br />túl virágos anyagi helyzetem ellenére fõleg azért ragaszkodtam sa -<br />ját autóhoz, mert egyszerûen nem vagyok hajlandó olyan kocsiban<br />furikázni, amelyiknek piros-kék villogó van a tetején és mindenki<br />csigalassúsággal kezd araszolni, ha feltûnik valahol!<br />Charlie ügyetlenül, fél karral megölelt, amikor lebotorkáltam a<br />géprõl, és kis híján hasra estem a lépcsõn.<br />– Jó, hogy itt vagy, Bells! – mondta mosolyogva, miközben gé -<br />piesen utánam kapott, nehogy elvágódjak. – Nem sokat változtál.<br />Hogy van Renée?<br /><br />– Anyu jól van. Én is ör ülök, hogy itt lehetek veled, Apu! – Szem -<br />tõl szembe nem szólíthattam Charlie-nak.<br />Nem volt sok csomagom. Az arizonai cuccaim nagy része túl<br />lenge, Washington államhoz. Anyámmal felturbóztuk kicsit a ruha -<br />táramat, vettünk pár téli holmit, de még így szegényes lett a pogy -<br />gyászom: simán elfért a járõrkocsi csomagtartójában.<br />– Találtam egy pont neked való, jó kis kocsit. És igazán olcsó is<br />– közölte Charlie, amikor bekapcsoltuk az övet.<br />– Milyen kocsit? – Ez a „pont neked való” gyanakvóvá tett, Va -<br />jon miért nem úgy mondta, hogy „találtam egy jó kis kocsit”?<br />– Hát igazából egy furgon, egy Chevy.<br />– Na és hol szerezted?<br />– Emlékszel Billy Blackre, aki a La Pushban lakik? – La Push egy<br />kis indián rezervátum a tengerparton.<br />– Nem.<br />– Nyaranta párszor együtt horgászott velünk – próbált segíteni<br />Charlie a memóriámnak.<br />Így már érthetõ, miért nem emlékszem. Mindig is jó voltam abban,<br />hogy elsikáljam az agyamban a fájdalmas és fölösleges emlékeket.<br />– Most tolószékbe került – folytatta Charlie, amikor nem vála -<br />szoltam –, úgyhogy nem vezethet többé, és fölajánlotta, hogy ol -<br />csón eladja nekem a furgonját.<br />– Hány éves az a kocsi? – Láttam Charlie arcán, hogy azt remélte,<br />ezt a kérdést nem fogom feszegetni.<br />– Hát tudod, Billy rengeteget bütykölte… Úgyhogy valójában<br />mindössze pár éves.<br />Szívbõl reméltem, nem tart olyan ütõdöttnek, hogy beérjem eny -<br />nyivel.<br />– Mikor is vette?<br /><br />– 1984-ben, ha jól emlékszem.<br />– És újonnan?<br />– Nem, ami azt illeti, használtan. Azt hiszem, a hatvanas évek<br />elején lehetett új… vagy legfeljebb az ötvenes évek végén – tette<br />hozzá alázatosan.<br />– A fenébe is, Apu, én nem igazán értek az autókhoz. Nem fo -<br />gom tudni megjavítani, ha elromlik benne valami, és nem lesz pén -<br />zem szerelõre…<br />– Ugyan már Bella, az a járgány prímán mûködik. Ma már nem<br />is gyártanak ilyeneket.<br />A járgány, gondoltam magamban… Úgy látszik, rejlenek benne<br />bizonyos lehetõségek – legalábbis a beceneve már megvan.<br />– Azt mondod, olcsó. Mégis, mennyire? – Nem mintha az anya -<br />giakat tekintve módomban állt volna sokat variálni.<br />– Hát, szívem, az a helyzet, hogy lényegében már meg is vettem<br />neked… Ajándékba kapod tõlem, a hazatérésed örömére! – Charlie<br />reménykedve pislogott rám.<br />Ingyen járgány! Ez igen!<br />– Igazán nem kellett volna, Apu! Bár tényleg akartam venni ma -<br />gamnak egy kocsit!<br />– Nem nagy ügy. Csak szeretném, ha jól éreznéd itt magad…<br />– mondta, és közben mereven maga elé nézett az útra. Charlie-nak<br />mindig is nehezére esett kimutatnia az érzéseit. Ezt tõle örököltem.<br />Így hát én is mereven magam elé bámulva válaszoltam.<br />– Ez roppant kedves tõled, Apu! Kösz szépen! Tényleg nagyon<br />hálás vagyok… – Azt nem tettem hozzá, hogy kábé nulla az esélye<br />annak, hogy én jól érezzem magam Forksban. Minek szenvedjen õ<br />is velem? Különben meg ajándék furgonnak ne nézd a fogát – vagy<br />a motorját.<br /><br />– Aha, igen. Örülök, hogy örülsz – motyogta, mert zavarba hoz -<br />ta a hálálkodásom.<br />Váltottunk még néhány szót az idõjárásról, megállapítottuk,<br />hogy esik az esõ, és ezzel nagyjából le is tudtuk a társalgást. Ettõl<br />kezdve némán bámultunk ki a kocsi ablakán.<br />A táj persze gyönyörû volt: ezt hiába is tagadnám. Minden zöld -<br />ben játszott: a fák, a törzsüket borító moha, a lombsátor, a páfránnyal<br />benõtt talaj. Még a levegõ is zölden szûrõdött át a falevelek között.<br />Túlságosan zöld itt minden – mint valami idegen bolygón.<br />Végül megérkeztünk Charlie-hoz. Még mindig abban a két háló -<br />szobás házban lakott, amelyet még anyámmal vásároltak a házas-<br />ságuk korai szakaszában. Másféle szakasza nem is volt a házassá -<br />guknak – csak korai. A soha nem változó ház elõtt parkolt az én új<br />– pontosabban, az én számomra új – furgonom. Fakó vörös autó,<br />nagy, legömbölyített sár védõvel és kerek reflektorral. Legnagyobb<br />meglepetésemre azonnal beleszerettem. Arról persze fogalmam<br />sem lehetett hogyan mûködik majd, de el tudtam képzelni maga -<br />mat benne. Ráadásul az az elpusztíthatatlan fajta, tömör vasjárgány<br />volt, amelyik, simán, egyetlen karcolás nélkül kerül ki a karambol -<br />ból, miközben a másik kocsi darabokra esik.<br />– Jaj, Apu, ez csodás! Imádom! Köszi! – A holnapi napom talán<br />mégse lesz annyira borzalmas, mint hittem. Legalább megúsztam<br />annak eldöntését, hogy vagy kutyagolok az esõben két mérföldet<br />az iskoláig, vagy belenyugszom, hogy a rendõrfõnök szolgálati cir -<br />kálójával furikázzak.<br />– Örülök, hogy tetszik! – krákogott Charlie, már megint zavarban.<br />Elég volt egyszer fordulnom, hogy az összes holmimat behord -<br />jam. Az elõkertre nézõ nyugati hálószobába cuccoltam. Ez volt az<br />én szobám, amióta megszülettem. A hajópadló, a világoskék falak,<br /><br />a csúcsos mennyezet, a megsárgult csipkefüggönyök az ablakon<br />– mindez része volt a gyerekkoromnak. A berendezés mindössze<br />annyit változott, hogy Charlie idõvel egy rendes ágyra cserélte a rá -<br />csos babaágyat és betett egy íróasztalt, amelyen most egy használtan<br />vásárolt számítógép terpeszkedett. A modembõl vezeték tekergett a<br />legközelebbi telefoncsatlakozóhoz. Anyám ötlete volt a gép, mond -<br />ván, hogy így könnyebben tudjuk tartani a kapcsolatot. De a kisbaba<br />koromból ismerõs hintaszék még mindig ott állt a sarokban.<br />Az emeleti egyetlen apró fürdõszobán meg kellett osztoznunk<br />Charlie-val. Igyekeztem minél kevesebbet problémázni ezen.<br />Charlie-ban többek között az a jó, hogy soha nem lábatlankodik<br />feleslegesen az ember körül. Hagyta, hogy nyugodtan kicsomagol -<br />jak és berendezkedjek – na ez az, amire anyám képtelen lett volna.<br />Jó volt, hogy egyedül lehettem, nem kellett egyfolytában vigyorog-<br />nom és elégedett képet vágnom, zavartalanul bambulhattam kifelé<br />az ablakon a szakadó esõbe, és még egy-két könnycseppet is meg-<br />engedhettem magamnak. Egy olyan igazi, kiadós síráshoz egyelõ -<br />re nem volt hangulatom. Ezt lefekvés utánra tartogattam, amikor<br />majd a másnap reggel miatt is görcsölhetek.<br />Legnagyobb rémületemre a Forksi Középiskolának mindössze<br />háromszázötvenhét – most már háromszázötvennyolc – tanulója<br />volt. Phoenixben csak az alsóbb osztályokba hétszázan jártak. Az<br />itteniek mind együtt nõttek fel – sõt, már a nagypapáik is az oviból<br />ismerték egymást. Én leszek köztük az új lány a nagyvárosból, a<br />látványosság, az ötlábú borjú…<br />Talán ha úgy néznék ki, ahogy az ember egy phoenixi lányt elkép -<br />zel, akkor a helyzetet még az elõnyömre is fordíthatnám. Csakhogy<br />a külsõm alapján engem sehová nem lehet besorolni. Barnára sült,<br />sportos és szõke lánynak kéne lennem, aki remekül röplabdázik,<br /><br />vagy legalább egy pompom-girlnek, hisz ezek a dolgok illenek<br />olyasvalakihez, aki élete java részét a napsütötte völgyben töltötte.<br />Ezzel szemben az én bõröm az örökös napsütés ellenére is ele -<br />fántcsont fehérségû, és a kék szem, szõke haj sem stimmel. A sze -<br />mem sötétbarna, a hajam gesztenyeszínû. Mindig is vékony voltam,<br />de annak is lágy, szóval, nem valami atlétikus. Ráadásul koordiná -<br />ciós problémáim vannak, a szemem és a kezem nem képes igazán<br />összedolgozni, úgyhogy bármiféle sporttal próbálkoztam, mindig<br />alaposan beégtem, ön- és közveszélyesnek bizonyultam.<br />Amikor elrakosgattam a ruháimat az öreg fenyõfa sublódba, fog-<br />tam a nesszeszeremet, és zuhanyozni vonultam a közös fürdõszo -<br />bába. Miközben összekócolódott, nyirkos hajamat átkeféltem, az<br />arcomat nézegettem a tükörben. Lehet, hogy a világítás tette, de<br />úgy láttam, máris sápadtabb, egészségtelenebb színem van, mint<br />Phoenixben. A bõröm akár szépnek is mondható – nagyon tiszta és<br />áttetszõen sima –, de színtelen. Fehér voltam, mint a fal.<br />Miközben szembenéztem sápadt tükörképemmel, kénytelen vol -<br />tam beismerni, hogy hazudtam magamnak. Nem igaz, hogy csak a kül-<br />sõm miatt nem illek sehová. És ha nem találtam a helyem egy olyan<br />iskolában, ahová háromezer gyerek járt, milyen esélyem van itt?<br />Nem könnyen kötök kapcsolatot a kortársaimmal. Igazság szerint<br />egyáltalán senkivel sem. Anyámhoz például közelebb érzem magam,<br />mint bárkihez ezen a planétán, és mégis, vele se voltunk igazán soha<br />ugyanazon a hullámhosszon. Néha már arra gondoltam, talán az én<br />szemem nem is ugyanazokat a dolgokat látja, mint a többi emberé.<br />Lehet, hogy az agyam nem úgy mûködik, mint másoké?<br />De mindegy is, mi az oka. Egyedül az a fontos, ami ebbõl követ-<br />kezik. És a holnapi nap még csak a kezdet lesz!<br /><br />Éjszaka sírtam egy sort, aztán abbahagytam, mégsem tudtam el -<br />aludni. Az ember azt hinné, idõvel hozzászokik, hogy örökösen<br />hallja az esõ és a szél sustorgását a háztetõn, de nem. A fejemre<br />húztam a kifakult, öreg takarót, és késõbb még a párnát is. De csak<br />éjfél után tudtam elaludni, amikor az esõ elcsendesült.<br />Reggel az ablakból csak sûrû ködöt láttam, rögvest a klauszt-<br />rofóbia kerülgetett. Itt soha nem lehet látni az eget. Mintha egy<br />ketrecbe lennék bezárva.<br />Charlie-val csendesen megreggeliz tünk. Sok szerencsét kívánt<br />az új iskolához. Megköszöntem, de arra gondoltam, hogy nem<br />a megfelelõ személyre pazarolja a szerencsekívánatait. Engem a<br />szerencse általában nagy ívben elker ül. Charlie indult el elõször,<br />a rendõrõrsre – neki az jelentette a feleséget és a családot. Ami -<br />kor becsukódott mögötte az ajtó, leültem az öreg, négyszögletû<br />tölgyfaasztal mellé a három össze nem illõ szék egyikére, és kö -<br />rülnéztem a kis konyhában: néztem a sötét fa falburkolatot, a ka -<br />nárisárga konyhaszekrényeket és a fehér linóleumpadlót. Semmi<br />nem változott. A konyhaszekrényeket még anyám festette sárgára<br />tizennyolc évvel ezelõtt, hogy egy kis napsütést csempésszen a<br />házba. A szomszédos, zsebkendõnyi nappaliban a parányi kandal -<br />ló fölött egy sor fénykép függött a falon. Az elsõ anyu és Charlie<br />esküvõi képe volt Las Vegasból, aztán következtünk mi hárman<br />a kórházban, közvetlenül a születésem után – ezt a képet egy se -<br />gítõkész ápolónõ csinálta –, aztán az én iskolai képeim hosszú<br />sora, egészen tavalyig. Eléggé lehangoló látvány volt – el is hatá -<br />roztam, hogy rábeszélem Charlie-t, rakja el õket valahová, amíg<br />itt lakom.<br />A házban minden arról tanúskodott, hogy Charlie máig sem tud -<br />ta elfelejteni a mamámat. Kényelmetlen érzés.<br /><br />Nem akartam túl korán beér ni az iskolába, de a házban sem bír -<br />tam tovább. Fölvettem a dzsekimet, mint valami vegyvédelmi kö -<br />penyt, és kiléptem az esõbe.<br />Az esõ már csak szemerkélt, így kivételesen nem áztam bõrig,<br />amíg kihalásztam a kulcsot állandó rejtekhelyérõl, az ajtó fölött hú -<br />zódó ereszcsatornából és bezártam az ajtót. Az új, vízhatlan csiz -<br />mám idegesítõen cuppogott: hiányzott a talpam alatt nyikorgó ka -<br />vics megszokott hangja. Elõször arra gondoltam, egy darabig még<br />álldogálok és gyönyörködöm a járgányomban, de aztán mégis sie -<br />tõsre fogtam, hogy mielõbb kikerüljek a körülöttem kavargó ködös<br />nyirokból, amely még a kapucnim alá is beszivárgott.<br />A kocsi belseje viszont kellemesen száraz volt. Billy vagy Charlie<br />szemlátomást alaposan kitakarította, de azért a barna, kárpitozott<br />ülésnek még mindig enyhe dohány-, benzin- és borsmentaszaga volt.<br />A motor, nagy megkönnyebbülésemre azonnal beindult, igaz, jó han -<br />gosan, és a továbbiakban is teljes hangerõvel dübörgött. De hát egy<br />ilyen vén csotrogánynak lehet valami szépséghibája… Ráadásul az<br />õsöreg rádió is mûködött, ezt már igazán több, mint amit reméltem.<br />Az iskolát könnyen megtaláltam, pedig még soha nem jártam<br />ott. Mint minden más épület, ez is ott állt közvetlenül a fõút mel -<br />lett. Elsõ ránézésre senki meg nem mondta volna róla, hogy iskola.<br />Ha nincs ott a tábla, Forksi Középiskola felirattal, simán elmegyek<br />mellette. Úgy festett, mint egy gesztenyevörös téglából épített lakó -<br />park. Szinte elveszett a rengeteg bokor meg fa között. Hol van itt,<br />kérem, az állami intézmény-jelleg, nosztalgiáztam. Hol maradnak a<br />drótkerítések és a fémdetektorok?<br />Leparkoltam az elsõ épület elõtt, amelynek bejárata fölött egy kis<br />táblán ez állt: TANULMÁNYI IRODA. Az enyémen kívül egyetlen<br />kocsit sem láttam, úgyhogy itt nyilván tilos a parkolás, gondoltam,<br /><br />de azért úgy döntöttem, inkább bemegyek eligazításért, mint hogy<br />itt körözzek az esõben, mint valami idióta. Kelletlenül szálltam ki<br />a,meleg vezetõfülkébõl, és végigmentem a sötét sövényekkel sze -<br />gélyezett, kikövezett ösvényen. Mély lélegzetet vettem, aztán be -<br />nyitottam.<br />Odabenn nagyon világos volt, és melegebb, mint reméltem.<br />A szûk kis iroda várórészében párnázott, összehajtható székek álltak<br />a narancssárgával pöttyözött padlószõnyegen, a falak teliragasztva<br />hirdetésekkel és oklevelekkel. Egy nagy falióra hangosan ketyegett.<br />Mindenütt különféle növények zöldelltek nagy mûanyag cserepekben,<br />mintha az iroda lakója kevesellné az odakinn burjánzó vegetációt.<br />A helyiséget kettészelõ hosszú pulton töménytelen, iratokkal teli, élénk<br />színû cetlikkel felcímkézett kosár sorakozott. A pult mögött három<br />íróasztal, az egyiknél nagydarab, vörös hajú, szemüveges nõ ült. Sötét-<br />lila pólót viselt, amitõl én tüstént túlöltözöttnek éreztem magam.<br />A vörös hajú nõ felnézett:<br />– Segíthetek valamiben?<br />– Isabella Swan vagyok – közöltem vele, és a nõ szeme felvillant:<br />nyilván tudta, hogy ki vagyok. Kétségkívül vártak már, és alaposan<br />ki is tárgyaltak. A rendõrfõnök csapodár ex-feleségének a lánya ha -<br />zatér a szülõvárosába…<br />– Ó, hát persze! –mondta a nõ. Turkálni kezdett az íróasztalán<br />tornyosuló, ingatag irathalom közt, míg csak meg nem találta, amit<br />keresett. – Tessék, itt az órarended, meg az iskola térképe!<br />Azzal leterített néhány papírlapot elém a pultra, és mutogatni<br />kezdett.<br />Sorra vette az óráimat, berajzolta a térképre, milyen útvonalon<br />közelíthetem meg a leggyorsabban az egyes osztályter meket, és<br />adott egy papírt, hogy írassam alá az összes tanárral, és hozzam<br /><br />vissza neki a nap végén. Rám mosolygott, és akárcsak Charlie, õ is<br />közölte, reméli, hogy jól érzem majd magam itt Forksban. Vissza -<br />mosolyogtam, olyan meggyõzõen, ahogy csak bírtam.<br />A járgányomhoz érve, láttam, hogy lassanként a többi diák is<br />szállingózik. Besoroltam a többi kocsi közé, és megkerültem<br />az iskolaépületet. Örömmel láttam, hogy a legtöbb autó még az<br />enyémnél is öregebb, sehol egyetlen elegáns autócsoda. Otthon,<br />Phoenixben a Paradise Valley-negyedben laktunk, az olcsóbb bér -<br />háztömbök egyikében, mégis mindennapos látványnak számított,<br />hogy pár vadiúj Mercedes vagy Porsche áll a diákoknak fenntartott<br />parkolóban. Itt a legdrágább kocsi egy csillogó Volvo volt, ki is rítt<br />a többi közül. De azért az elsõ szabad helyre beparkoltam, nehogy<br />a motordübörgéssel fölhívjam magamra a figyelmet.<br />Áttanulmányoztam a térképet, próbáltam megjegyezni az útvo -<br />nalakat, mer t nem akar tam egész nap térképpel a kezemben kóvá -<br />lyogni. Minden holmimat belegyömöszöltem a táskámba, a vállamra<br />vetettem a szíját, és nagy levegõt vettem. Fog ez menni, hazudtam<br />magamnak minden meggyõzõdés nélkül. Végtére is nem fognak<br />megenni… Kifújtam a levegõt, és kiszálltam a kocsiból.<br />Az arcomba húzott kapucnival elvegyültem a járdán nyüzsgõ ti -<br />zenéves diákok között. Megkönnyebbülten láttam, hogy az én egy -<br />szerû, fekete dzsekim csöppet sem üt el a többiekétõl.<br />Megkerültem a menza épületét, és kiszúrtam a hármas számú<br />épületet. A keleti sarkán egy fehér négyszögbe nagy, fekete 3-ast<br />pingáltak. Az ajtó felé közeledve éreztem, hogy kezdem kapkodva<br />szedni a levegõt. Megpróbáltam visszatartani a lélegzetemet, mi -<br />közben két uniszex esõköpeny nyomában beléptem az ajtón.<br />Az osztályterem nem volt valami nagy. Az elõttem haladó két<br />diák megállt, hogy fölakassza a kabátját a falon sorakozó fogasok<br /><br />egyikére. Követtem a példájukat. Mind a kettõ lány volt. Az egyik<br />egy porcelánfehér arcú szõke, a másik is sápatag, de világosbarna<br />hajú. Legalább a bõröm színe nem lesz feltûnõ.<br />Odavittem a az aláírandó cédulámat a tanárnak, egy magas, ko -<br />paszodó férfinak, egy bizonyos Mr. Masonnak. Legalábbis ez a név<br />állt az íróasztalán elhelyezett névtáblán. Amikor meglátta a neve -<br />met, rám bámult – ez nem sok jót ígért a jövõre nézve –, én pedig<br />természetesen pipacsvörös lettem. De legalább rögtön hátrakül -<br />dött egy üres padba, anélkül, hogy bemutatott volna a többieknek.<br />Így, hogy leghátul ültem, új osztálytársaim nem egykönnyen tudtak<br />megbámulni, de azért megoldották valahogy. Én makacsul az ol -<br />vasmánylistára szegeztem a tekintetemet, amit a tanártól kaptam. A<br />szokásos lista volt, csak a legalapvetõbb szerzõk szerepeltek rajta:<br />Brontë, Shakespeare, Chaucer. Már mindet olvastam. Ez megnyug-<br />tató volt… és unalmas. Azon töprengtem, vajon anyu hajlandó<br />lesz-e elküldeni nekem a régi dolgozataimmal teli dossziét, vagy<br />kijelenti, hogy ez csalás lenne… Gondolatban a legváltozatosabb<br />érvekkel próbáltam meggyõzni anyámat, miközben a tanár vonta -<br />tott orrhangján tovább magyarázott.<br />Amikor megszólalt a csengõ zümmögõ hangja, a szomszédos<br />padsorból odahajolt hozzám egy nyurga srác – pattanásos bõre<br />volt, és olajosan fénylõ haja –, és megszólított:<br />– Te Isabella Swan vagy, ugye? – Úgy festett, mint valami buzgó<br />kiscserkész, aki tagja a sakk-körnek, és „ahol tud, segít”.<br />– Bella – helyesbítettem. Mire három padnyi sugarú körben min -<br />denki felém fordult.<br />– Hol lesz a következõ órád? – kérdezte a fekete hajú kiscserkész.<br />Elõ kellett kotornom a táskámból az órarendemet.<br />– Öhm… Állampolgári ismeretek, Jeffersonnal, a hatos épületben.<br /><br />Bármerre néztem, kíváncsi szemek néztek vissza rám.<br />– Nekem a négyesbe kell mennem, úgyhogy megmutathatom<br />neked az utat… – Mondom, hogy kiscserkész. – Ericnek hívnak<br />– tette hozzá.<br />Óvatosan elmosolyodtam.<br />–Köszi, Eric!<br />Fölvettük a dzsekinket és nekivágtunk az esõnek, merthogy idõ -<br />közben szakadni kezdett. Néhányan a nyomunkba szegõdtek és szo -<br />rosan mögöttünk lépkedtek – le mertem volna fogadni, hogy csak<br />hallgatózni akartak. Vagy rajtam tört ki a paranoia, gondoltam.<br />– Hát ez itt egy kicsit más, mint Phoenix, mi? – kérdezte a srác.<br />– Nagyon.<br />– Ott nem esik ennyit, igaz?<br />– Úgy háromszor-négyszer egy évben.<br />– Tyûha, el sem tudom képzelni, az milyen lehet – morfondírozott.<br />– Száraz – világosítottam fel.<br />– Azzal együtt, nem vagy valami nagyon lesülve…<br />– Anyám félig albínó – közöltem.<br />Aggodalmasan fürkészte az arcomat, és én felsóhajtottam. Úgy<br />látszik, a túl sok esõ kedvezõtlenül hat a humorérzékre. Még eltöl -<br />tök itt pár hónapot, és én is tök süket leszek az iróniára…<br />Megkerültük a menzát, és már ott is voltunk a déli épületszárny -<br />nál, a tornaterem mellett. Eric egészen az ajtóig kísért, bár a bejárat<br />fölött világosan látható volt a nagy hatos.<br />– Hát akkor sok szerencsét! –mondta, amikor a kezemet a kilincsre<br />tettem. –Talán lesz más közös óránk is… – tette hozzá reménykedve.<br />Halványan rámosolyogtam, és beléptem.<br />A délelõtt további része nagyjából ugyanígy telt. Csak a matek-<br />órán parancsolt rám a tanár, Mr. Varner – akit már csak a tantárgya<br /><br />miatt is utáltam volna –, hogy álljak ki az osztály elé, és mutat-<br />kozzam be. Én persze dadogtam, elpir ultam, és elbotlottam a saját<br />lábamban, miközben a helyemre mentem.<br />A második után már minden órán találtam néhány ismerõs arcot.<br />Mindenütt akadt valaki, aki bátrabb volt a többieknél, és bemutat-<br />kozott, majd megkérdezte, hogy tetszik Forks. Megpróbáltam dip -<br />lomatikusan válaszolni, de többnyire folyékonyan hazudtam. De<br />legalább egyszer sem volt szükségem a térképre.<br />A matekon és a spanyolon ugyanaz a lány ült mellettem, és délben<br />amikor elindultam a menzára, csatlakozott hozzám. Apró termetû<br />lány volt, még az én 165 centimhez képest is, de fékezhetetlenül<br />göndörödõ, sötét haja eltüntette a különbség jó részét. A nevére<br />nem emlékeztem, úgyhogy csak mosolyogtam és bólogattam, mi -<br />közben a tanárokról és az órákról fecsegett. Meg sem próbáltam<br />követni, mirõl beszél.<br />Egy zsúfolt asztal egyik végében ültünk le, a barátai mellé, akiket<br />mind be is mutatott nekem, bár én azonnal elfelejtettem a nevü -<br />ket, amint kimondták. Úgy láttam, a barátainak roppantul imponál,<br />hogy meg mert szólítani. Eric, az a fiú, akit az angol óráról ismer -<br />tem, odaintegetett nekem a terem másik végébõl.<br />Itt az ebédlõben, miközben hét kíváncsi idegennel próbáltam<br />társalogni, itt pillantottam meg õket elõször.<br />A sarokban ültek, a lehetõ legmesszebb tõlem, a hosszú helyiség<br />túlsó végében. Öten voltak. Beszélgettek, de enni nem ettek egy<br />falatot sem, pedig mindegyikük elõtt ott volt a tálca az érintetlen<br />ennivalóval. Õk nem bámultak úgy meg, mint a többi diák, így nyu -<br />godtan szemügyre vehettem õket, nem kellett attól félnem, hogy a<br />szemem egy másik, feltûnõen kíváncsi szempárba ütközik. De nem<br />ezért figyeltem fel rájuk.<br /><br />Voltaképpen egy csöppet sem hasonlítottak egymáshoz. A há-<br />rom fiú közül az egyik nagydarab volt, izmos, mint egy súlyemelõ,<br />a haja sötét és göndör. A másik magasabb és soványabb, de azért õ<br />is izmos, a haja mézszõke. A harmadik vékonyabb és nyúlánkabb<br />volt náluk, kócos haja bronzvörös. Fiatalabbnak tûnt, mint a másik<br />kettõ, akikrõl nem gondoltam volna, hogy középiskolás diákok in -<br />kább tûntek fõiskolásoknak vagy éppen tanárnak.<br />A két lány meg nem is különbözhetett volna jobban. A magasab -<br />bik szoborszépségû volt, olyan csodálatos alakkal, amilyet a legújabb<br />fürdõr uha trendet bemutató Sportmagazin címlapján lehet látni. Az<br />effajta szépségnek elég belépnie egy szobába ahhoz, hogy minden<br />lánynak porba hulljon az önbizalma . Aranyszõke haja lágy hullá -<br />mokban omlott le a háta közepéig. Az alacsonyabb lányban volt<br />valami koboldszerû: rendkívül vékony volt, az arcvonásai finomak.<br />Hollófekete haja rövidre nyírt tincsekben meredezett szanaszét.<br />És mégis, annyira hasonlítottak egymásra! Mindegyikük arca kré -<br />tafehér. Nem volt náluk sápadtabb diák ebben a naptalan városban.<br />Sápadtabbak voltak, mint én, az albínó. És mindegyiküknek sötét<br />szeme volt, hiába különbözött a hajuk színe. Szemük alatt sötét ka -<br />rikák – lilás, véraláfutás-színû karikák. Mintha álmatlanságban szen -<br />vednének, vagy éppen felgyógyulóban lennének egy kiadós orrtö -<br />résbõl. Ámbár az orruk, akárcsak minden arcvonásuk, egyenes volt,<br />határozott vonalú és tökéletes.<br />De nem ezért nem bírtam levenni róluk a szememet.<br />Hanem azért, mert az arcuk, egymástól annyira különbözõ és<br />mégis annyira hasonló arcuk elképesztõen, embertelenül gyönyö -<br />rû volt. Sose hittem volna, hogy ilyen arcok léteznek a valóságban<br />is, nemcsak valami csillogó-villogó divatmagazin oldalain. Vagy ta -<br />lán az angyaloknak lehet ilyen arcuk valamelyik régi festõ képein.<br /><br /><br />Nehéz lett volna megmondani, melyikük a legszebb – talán a fan -<br />tasztikus, szõke lány, vagy a bronzvörös hajú fiú…<br />Úgy láttam, mindnyájan maguk elé merednek – nem néztek sem<br />egymásra, sem a többi diákra, sem semmi egyébre. Miközben néz -<br />tem õket, az alacsony lány fölállt, fogta a tálcáját – rajta egy bon -<br />tatlan dobozos üdítõ és egy érintetlen alma –, fürgén és kecsesen<br />megindult, mint egy manöken a kifutón. Én meg csak néztem ál -<br />mélkodva, amint ruganyos, táncos léptekkel a kisablakig sétál, be -<br />löki rajta a tálcát, aztán hihetetlen gyorsan kicsusszan a hátsó ajtón.<br />Villámgyorsan visszafordultam a másik négy felé, akik csak ültek<br />ott tovább, mintha mi sem történt volna.<br />– Hát ezek meg kicsodák? – kérdeztem a lánytól, akivel együtt<br />jártunk spanyolra, bár a nevére nem emlékeztem.<br />Fölemelkedett, hogy lássa, kikrõl beszélek – bár szerintem a hangsú-<br />lyomból már kitalálta –, amikor az egyik fiú – az, amelyik vékonyabb,<br />kisfiúsabb és valószínûleg fiatalabb volt a másik kettõnél –, hirtelen<br />odanézett. A fiú egy másodperc töredékéig a szomszédomat nézte, az -<br />tán sötét szeme megrebbent, és a pillantása találkozott az enyémmel.<br />Gyorsan elfordította a tekintetét. Gyorsabban, mint ahogy ne -<br />kem sikerült, bár én zavaromban azonnal lesütöttem a szememet.<br />Abban a villanásnyi idõben, amíg rajtunk idõzött a tekintete, az arca<br />teljesen közömbös volt – mintha a nevén szólította volna valaki,<br />õ pedig önkéntelenül felkapja a fejét, pedig már elõre eldöntötte,<br />hogy nem felel a hívásra.<br />A szomszédom kuncogni kezdett zavarában, és õ is az asztalra<br />szegezte a pillantását, akárcsak én.<br />– Azok ott Edward és Emmett Cullen, meg Rosalie és Jasper<br />Hale. Aki az elõbb kiment, az Alice Cullen volt. Mindnyájan együtt<br />laknak Dr. Cullennel és a feleségével – mondta suttogva.<br /><br /><br />Újra a szépséges fiúra pillantottam: most a tálcáját fixírozta, miköz -<br />ben hosszú, sápadt ujjaival darabokra tépkedett egy kiflit. A szája na-<br />gyon gyorsan mozgott, bár jóformán szét sem nyitotta tökéletes ajkait.<br />A másik három még mindig a semmibe meredt, én mégis biztos voltam<br />benne, hogy a bronzhajú fiú hozzájuk beszél, csak nagyon halkan.<br />Micsoda ódivatú neve van mindegyiknek, gondoltam. A nagyszü -<br />leink idejében voltak divatban… De talán itt még mindig divatosak<br />– afféle kisvárosi nevek lennének? Végre eszembe jutott, hogy is hív-<br />ják a mellettem ülõ lányt: Jessicának. Hát neki például teljesen hét-<br />köznapi neve van. Otthon is két Jessica volt az osztályunkban.<br />– Nagyon… nagyon jól néznek ki – nyögtem ki nagy nehezen,<br />tudván, hogy ez a leírás jócskán elmarad a valóságtól.<br />– Aha! – helyeselt Jessica, és újra felkuncogott. – De mind egy -<br />mással járnak, már úgy értem, Emmett Roselie-val, és Jasper Alice-<br />szel. És együtt is laknak! – Jessica hangján érzõdött, mennyire fel -<br />háborítja és megbotránkoztatja prûd kisvárosi lelkét ez a helyzet.<br />Bár, õszintén szólva ezen még Phoenixben is jót csámcsogtak volna<br />a pletykafészkek.<br />– Melyik a két Cullen? – kérdeztem. – Nem tûnnek rokonoknak…<br />– Oh, mert nem is azok. Dr. Cullen igazából még nagyon fiatal,<br />legfeljebb har minc éves, vagy talán még annyi sincs. Az összes gye-<br />reket adoptálták. A Hale-lány meg a fiú tényleg testvérek, sõt ikrek<br />– a két szõke –, de õket is örökbe fogadták.<br />– Nem túl idõsek az örökbefogadáshoz?<br />– Most már igen. Jasper és Rosalie tizennyolc körül lehetnek, de<br />Mrs. Cullen neveli õket nyolcéves koruk óta. A nagynénjük vagy<br />valami ilyesmi.<br />– Hát ez igazán rendes tõlük… hogy így a gondoskodnak egy cso -<br />mó gyerekrõl, amikor még õk maguk is olyan fiatalok, meg minden.<br /><br />– Hát gondolom, igen … – ismerte be Jessica kelletlenül. Az volt<br />a benyomásom, hogy valami okból nem kedveli a doktort és a fe -<br />leségét. A fogadott gyerekek felé vetett pillantásból ítélve, ez az ok<br />alighanem a féltékenység lehetett. – Bár azt hiszem, Mrs. Cullennek<br />nem lehet saját gyereke – tette hozzá, mintha ez sokat levonna az<br />érdemeibõl.***<br />Miközben Jessicával beszélgettem, a pillantásom önkéntelenül<br />vissza-visszatért ahhoz az asztalhoz, ahol ez a furcsa család ült. To -<br />vábbra is a falat bámulták, és nem ettek egy falatot sem.<br />– Mindig Forksban laktak? – kérdeztem. Alig hinném, gondol -<br />tam, különben biztosan feltûntek volna nekem valamelyik nyá -<br />ron.<br />– Nem – felelte Jessica olyan hangsúllyal, mintha a ezzel még<br />a magamfajta Phoenixbõl szalajtott jöttmentnek is tisztában kéne<br />lennie. – Két éve költöztek le ide valahonnét Alaszkából.<br />Elöntött az együttérzés és a megkönnyebbülés. Sajnáltam<br />Cullenéket, mert hiába olyan gyönyörûek, mégiscsak kívülállók,<br />szemlátomást nem fogadták be õket. De meg is könnyebbültem,<br />hogy nem én vagyok itt az egyetlen messzirõl jött ember, sõt a leg-<br />érdekesebb sem, semmilyen szempontból.<br />Ahogy újra szemügyre vettem õket, az egyik Cullen, a legfiata -<br />labb, fölnézett, és a tekintete találkozott az enyémmel. Az arca ez-<br />úttal leplezetlen kíváncsiságról árulkodott. Gyorsan elkaptam róla a<br />szememet, de annyit még így is észrevettem, hogy mintha csalódást<br />okoztam volna neki.<br />– A vörösesbarna hajú fiú, az melyik a három közül? – A szemem<br />sarkából jól láttam, hogy még mindig engem néz. Igaz, nem bámult<br />olyan meredten, mint a többi diák, viszont mintha kissé ingerült és<br />türelmetlen lett volna a pillantása. Újra lesütöttem a szemem.<br /><br />– Edward. Fantasztikusan néz ki, persze, de ne vesztegesd rá az<br />idõdet! Nem randizik senkivel! Úgy látszik, nincs itt olyan lány, aki<br />megfelelne neki! – fanyalgott Jessica.<br />Tiszta ügy, savanyú a szõlõ – gondoltam magamban. – Vajon<br />mennyi ideje lehet, hogy Jessica hiába próbálkozott nála?<br />Az ajkamba haraptam, hogy elrejtsem a mosolyom. Aztán újra<br />a bronzhajúra pillantottam. Most nem nézett felém, de abból a ke -<br />vésbõl, amit láttam az arcából, úgy tûnt, mintha õ is mosolyogna.<br />Néhány perccel késõbb mind a négyen felálltak az asztaltól. Fel -<br />tûnõen kecsesen mozogtak – még a nagydarab, izmos srác is. Nyug-<br />talanító látvány volt. Az Edward nevû srác nem nézett többé rám.<br />Jóval tovább üldögéltem az ebédlõben Jessicával és a barátaival,<br />mint ha egyedül ebédeltem volna. Hirtelen észbe kaptam: ha nem<br />sietek, el fogok késni a következõ órámról, méghozzá mindjárt az<br />elsõ napon! Szerencsére az egyik új ismerõsömnek – tapintatosan<br />emlékeztetett rá, hogy Angelának hívják –, szintén biológia volt a<br />következõ órája. Némán igyekeztünk egymás mellett az osztályte -<br />rem felé. Úgy látszott,õ is elég gátlásos.<br />Amikor beléptünk a terembe, Angela leült a helyére – pontosan<br />ilyen táblával ellátott asztalok voltak a laborban a phoenixi isko-<br />lámban is. Angelának már volt szomszédja. Sõt, ami azt illeti, az<br />összes asztalnál párban ültek már, kivéve egyetlen egyet. A közép -<br />sõ padsorban megláttam Edward Cullent – megismer tem a furcsa,<br />bronzvörös hajáról –, õmellette volt az egyetlen üres hely.<br />Miközben végigmentem a két padsor között, hogy bemutat-<br />kozzam a tanárnak, és aláírassam vele a cédulámat, lopva Edward<br />Cullenre sandítottam. Amikor elmentem mellette, hirtelen meg-<br />merevedett ültében. Megint összeakadt a tekintetünk, és a lehetõ<br />legfurcsább arckifejezéssel nézett rám: szinte sütött róla a düh.<br /><br /><br />Gyorsan, döbbenten elfordultam, éreztem, hogy megint elpir ulok.<br />Közben megbotlottam egy padlón heverõ könyvben, és ha nem<br />kapaszkodom meg az egyik asztalban, hasra vágódok. A padban<br />ülõ lány hangosan kuncogott.<br />Így közelrõl, megállapíthattam, hogy a Cullen fiú szeme fekete<br />– mint az éjszaka!<br />Mr. Banner aláírta a cédulámat, a kezembe nyomott egy könyvet<br />és nem forszírozta a bemutatkozósdit. Láttam, jól kijövünk majd<br />egymással. Persze nem volt más választása, oda küldött arra az<br />egyetlen üres helyre ott a terem közepén. Odamentem, és lesütött<br />szemmel ültem Edward Cullen mellé. Megrémített, hogy olyan el -<br />lenségesen nézett rám.<br />Kiraktam a könyvet magam elé. Nem néztem föl, de a szemem<br />sarkából láttam, hogy megváltozik a tartása. Elhúzódott tõlem,<br />kicsúszott a pad legszélére, és elhajolt, mintha valami kellemetlen<br />szagot érezne. Feltûnés nélkül megszagoltam a hajamat. Eperillata<br />volt, a kedvenc samponomtól. Csak nem ezt találja kellemetlen -<br />nek?. Elõrehúztam a hajamat, a jobb vállamra, mintegy függönyt<br />alkotva kettõnk között, és megpróbáltam a tanárra figyelni.<br />Sajnos a sejtanatómiát vettük éppen, amit már tanultam Phoenixben.<br />De azért buzgón jegyzeteltem, addig se kellett felnéznem.<br />Nem tudtam megállni, hogy idõnként oda ne sandítsak a mel -<br />lettem ülõ, különös alakra. Az egész biológiaóra alatt egyetlen<br />pillanatra sem lazított a tartásán, végig ugyanolyan feszesen ült a<br />szék szélén, a lehetõ legmesszebbre húzódva tõlem. Láttam, hogy<br />a bal térdén nyugvó kezét ökölbe szorítja, olyan erõvel, hogy az<br />inak tisztán kirajzolódtak a sápadt bõre alatt. Egyetlen pillanat-<br />ra sem engedett a merevsége. Fehér ingének hosszú ujját feltûr -<br />te a könyökéig, világos bõre alatt az alkarja meglepõen kemény és<br /><br />izmos volt. Korántsem tûnt már olyan törékenynek, mint nagyda -<br />rab bátyja mellett.<br />Ez az óra mintha sokkal tovább tartott volna a többinél. Hogy<br />azért-e, mert végre a végéhez közeled a nap, vagy azér t, mert egy -<br />folytában arra vártam, mikor lazul már el a padtársam ökölbe szo -<br />rított keze? Õ továbbra is mozdulatlanul ült, sõt, mintha nem is<br />lélegezne. Vajon mi baja lehet? Vagy mindig így viselkedik? Talán<br />igazságtalan voltam az ebédnél Jessicával, amikor azt hittem, a<br />csalódottság beszél belõle… Lehet, hogy nem is sértett hiúságból<br />mondta, amit mondott?<br />Edward Cullen dühe nem nekem szól, döntöttem el. Hiszen nem<br />is ismerjük egymást.<br />Megint ránéztem, de rögtön meg is bántam. Megint azzal a düh -<br />tõl izzó pillantásba ütköztem, fekete szeme teli undorral és ellen -<br />szenvvel. Összerezzentem, még messzebbre húzódtam tõle, és egé -<br />szen odalapultam a székemhez, miközben átfutott az agyamon a<br />mondás: „Ha a pillantásával ölni tudna…”<br />Abban a pillanatban kicsengettek. A hangos csengõszóra majd’<br />kiestem a padból, Edward Cullen pedig már ki is csusszant az asz -<br />tal mögül. Könnyedén fölállt – sokkal magasabb volt, mint hittem<br />– hátat fordított nekem, és elõbb kint volt az ajtón, minthogy bárki<br />más megmoccanhatott volna.<br />Kõvé der medve, tátott szájjal bámultam utána. Hogy lehet ilyen<br />undok? Ez nem igazság. Lassan összeszedegettem a holmimat, és<br />közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, el -<br />sírom magam. Úgy tûnik, valami rejtélyes okból az indulataim a<br />könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok,<br />rendszerint sír va fakadok, ami elég megalázó.<br />– Te Isabella Swan vagy, ugye? – kérdezte egy hang.<br /><br /><br />Fölnéztem, és egy csinos arcú, takarosan égnek meredõ tincsek-<br />be zselézett hajú fiú mosolygott rám. No lám, szerinte nincs kelle -<br />metlen szagom.<br />– Bella – javítottam ki mosolyogva.<br />– Engem Mike-nak hívnak.<br />– Szia, Mike!<br />– Segítsek megkeresni, hol lesz a következõ órád?<br />– Az a helyzet, hogy tornaórám lesz. Azt hiszem, megtalálom a<br />tornater met.<br />– Nekem is tesim lesz! – közölte Mike, mint valami örömteli<br />meglepetést, bár ez aligha nevezhetõ fantasztikus véletlennek egy<br />ilyen kicsi iskolában.<br />Kettesben indultunk a tornaterembe. Mike nem volt éppenség-<br />gel szófukar – egész idõ alatt be nem állt a szája, s ezzel megköny -<br />nyítette a helyzetemet. Õ Kaliforniában élt tíz éves koráig, közölte,<br />szóval nagyon is el tudja képzelni, mennyire hiányozhat itt nekem a<br />napsütés. Kider ült, hogy angolra is együtt járunk. Õ volt a legked -<br />vesebb az aznap szerzett, új ismerõseim közül.<br />De amikor beléptünk a tornaterembe, azt kérdezte:<br />– Hát Edward Cullennel mit mûveltél? Megszúrtad egy gombos-<br />tûvel, vagy mi? Még sose láttam ilyen morcosnak!<br />Megborzongtam. Szóval nemcsak én vettem észre… És ezek<br />szerint Edward Cullen máskor egyáltalán nem így viselkedik. Úgy<br />döntöttem, adom a hülyét.<br />– Ar ra a fiúra gondolsz, aki mellettem ült biológián? – kérdez -<br />tem.<br />– Aha – felelte. – Úgy festett, mint akinek fáj valamije, vagy ilyesmi.<br />– Fogalmam sincs, mi baja volt – vontam meg a vállam. – Egy<br />szót sem beszéltünk egymással.<br /><br /><br />– Fura egy srác… – Mike továbbra is ott téblábolt, ahelyett, hogy<br />elindult volna a fiú-öltözõbe. – Ha engem érne akkora szerencse,<br />hogy melletted ülhetek, egészen biztosan megszólítalak!<br />Rámosolyogtam, aztán besétáltam a lányöltözõ ajtaján. Ez a srác<br />igazán kedves, és szemlátomást tetszem neki. De ez kevés ahhoz,<br />hogy eloszlassa az ingerültségemet.<br />Clapp edzõ, a tornatanár talált nekem egy megfelelõ méretû<br />tornadresszt, de ma még nem kellett belebújnom. Otthon csak két<br />évig volt kötelezõ a testnevelés. Itt négy évig. Semmi kétség, Forks<br />az én földi poklom.<br />Odabent négy röplabdameccs folyt párhuzamosan. Ahogy<br />eszembe jutott, hány balesetet szenvedtem – és okoztam – már<br />röplabdázás közben, hányinger fogott el.<br />Végre kicsengettek. Az irodához sétáltam, hogy leadjam a papír -<br />jaimat. Az esõ már elállt, de a szél most erõsebb és hidegebb volt,<br />mint reggel. Keresztbe fontam a karom, hogy megmelengessem<br />magam.<br />Amikor beléptem a jó meleg irodába, kis híján sarkon fordultam.<br />Edward Cullen ácsorgott az ügyintézõ íróasztalánál. Már messzi -<br />rõl feltûnt borzas, bronzszínû haja. Szerencsére, nem vett tudomást<br />az érkezésemrõl, így az iroda hátsó falához lapulva vártam, hogy<br />sorra ker üljek.<br />Edward Cullen halk, bársonyos hangon gyõzködte az íróasz -<br />tal mögött ülõ nõt. Elcsíptem a beszélgetésükbõl egy-két szót, és<br />mindjárt tudtam, mirõl vitatkoznak. Edward Cullen megpróbálta<br />áttenni a biológiaóráját valamikorra máskorra – bármikorra.<br />Egyszerûen nem bírtam elhinni, hogy mindez miattam történik.<br />Valami más oka kell hogy legyen, gondoltam, valami olyasmi, ami még<br />azelõtt történt, hogy én beléptem volna a biológiaterembe. Valami<br /><br /><br />még korábban feldühíthette, azért vágott olyan képet. Lehetetlen,<br />hogy ez a vadidegen minden elõzmény nélkül ennyire utáljon…<br />Az ajtó újra kinyílt, hideg szélroham tört be a szobába, meg-<br />zörgette a papírokat az íróasztalon, és a hajamat az arcomba fújta.<br />A belépõ lány egyenesen az íróasztalhoz ment, bedobott egy cé -<br />dulát a drótkosárba, és távozott. De láttam, hogy Edward Cullen<br />háta megmerevedik: lassan megfordult, és átható, gyûlölettõl izzó<br />pillantással meredt rám – az arca hihetetlenül, képtelenül gyönyörû<br />volt. Egy pillanatra valódi rettegés hullámzott végig a testemen, a<br />karomon fölmeredtek a szõrszálak. Edward Cullen szeme mind -<br />össze egyetlen, futó pillanatig idõzött rajtam, de jobban reszkettem<br />tõle, mint a jeges széltõl. Aztán visszafordult az ügyintézõhöz:<br />– Hagyjuk, felejtse el! – mondta sietõsen bársonyos hangján. – Be -<br />látom, hogy lehetetlen. Nagyon köszönöm, hogy segíteni próbált!<br />Azzal ügyet sem vetve rám sarkon fordult, és már ott sem volt.<br />Sután odaballagtam az íróasztalhoz, ezúttal nem lángvörös, ha -<br />nem falfehér arccal, és odaadtam az aláírt papíromat.<br />– Hogy telt az elsõ nap, kedvesem? – anyáskodott az ügyintézõ.<br />– Remekül – hazudtam elhalóan. A nõ nem úgy festett, mintha<br />elhitte volna.<br />Mire visszaértem a kocsimhoz, jóformán kiürült a parkoló. Az<br />autóban biztonságban éreztem magam, még mindig ez volt a legott-<br />honosabb hely számomra ebben a nedves és zöld porfészekben. Egy<br />darabig csak ültem, és üveges szemmel bámultam ki a szélvédõn.<br />De rövidesen fázni kezdtem, és kénytelen voltam bekapcsolni a fû -<br />tést. Elfordítottam a slusszkulcsot, és a motor bömbölve életre kelt.<br />Charlie háza felé menet egész úton a könnyeimmel küszködtem.Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-38978193095238136702008-10-11T23:57:00.000-07:002008-10-12T05:30:08.371-07:00Irodalmi Nobel-díj 2008<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikptJl_62fl1hcFFe3928DTssDtpbe7CDdaWq79Jx7HXuIxmet5mh6dQ8s1nXSDyEXLPFUfdiFlKgaBoyK0_vql3mBSmnURAJxMqu1_gFZGyMIQdGXb0YyeHMOOrzpWXf-THSeBUBTGsMF/s1600-h/kep_clezio.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikptJl_62fl1hcFFe3928DTssDtpbe7CDdaWq79Jx7HXuIxmet5mh6dQ8s1nXSDyEXLPFUfdiFlKgaBoyK0_vql3mBSmnURAJxMqu1_gFZGyMIQdGXb0YyeHMOOrzpWXf-THSeBUBTGsMF/s200/kep_clezio.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5256160162880585426" border="0" /></a>Nem tudom mikor osztották ki, de bennem csak most tudatosult, hogy megvan a<a href="http://www.litera.hu/object.fd1f0271-3f44-446b-95c4-67f95a1ff3d4.ivy"> 2008. évi irodalmi Nobel-díjas</a> a francia <a href="http://209.85.135.104/search?q=cache:omhLWQsyPKUJ:hu.wikipedia.org/wiki/Jean-Marie_Gustave_Le_Cl%C3%A9zio+cl%C3%A9zio+a+l%C3%A1z&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu&lr=lang_hu"> </a><a href="http://209.85.135.104/search?q=cache:omhLWQsyPKUJ:hu.wikipedia.org/wiki/Jean-Marie_Gustave_Le_Cl%C3%A9zio+cl%C3%A9zio+a+l%C3%A1z&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu&lr=lang_hu">Jean-Marie Gustave de Clézio</a><a href="http://209.85.135.104/search?q=cache:omhLWQsyPKUJ:hu.wikipedia.org/wiki/Jean-Marie_Gustave_Le_Cl%C3%A9zio+cl%C3%A9zio+a+l%C3%A1z&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu&lr=lang_hu"> személyében.</a><br /><div style="text-align: justify;">Nálunk is megjelent önéletrajzi ihletésű regénye, a <a href="http://bookline.hu/control/producthome?id=44806&type=22">Körforgás</a> ígéretesen hangzik.<br /><br />További magyarul megjelent művei:<br /><a href="http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?func=gyorsszerzo&tipus=tema&kezdet=1&darab=50&talalat=4&rendezes=Cim_AZ&temakorID=0&sszam=1&ID=72059">A láz</a><br /><a href="http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?func=gyorsszerzo&tipus=tema&kezdet=1&darab=50&talalat=2&rendezes=Cim_AZ&temakorID=0&sszam=1&ID=123459">A háború</a><br /><a href="http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?func=gyorsszerzo&tipus=tema&kezdet=1&darab=50&talalat=2&rendezes=Cim_AZ&temakorID=0&sszam=2&ID=20994">Terra Amata</a><br /><a href="http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?func=gyorsszerzo&tipus=tema&kezdet=1&darab=50&talalat=4&rendezes=Cim_AZ&temakorID=0&sszam=2&ID=20995">Aranyhalacska</a><br /> <a href="http://209.85.135.104/search?q=cache:Mv2k4ri2Oc0J:www.ingyenkonyv.com/onitsha.html+onitsha&hl=hu&ct=clnk&cd=6&gl=hu&lr=lang_hu">Onitsha</a><br /></div>szeeehttp://www.blogger.com/profile/12214229407692719512noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-30077718818222820892008-10-07T02:31:00.000-07:002008-10-07T02:42:10.004-07:00Könyvmolyok éjszakája október 10-11Valamiért az emberek vonzódnak a különleges dolgokhoz. Olyan kalandos (és remélhetőleg legális) tetteket tesz meg örömmel, amelyet eg yátlagos hétköznapon nem lehetne.<br /><br />Van már Múzeumok éjszakája, Teplomok éjszakája, de volt már Állatkert éjszakája is.<br /><br />Itt az újabb úttörő: KÖNYVMOLYOK ÉJSZAKÁJA (hehe csak névazonosság, nem mi fogunk virrasztani :P) egyelőre csak tiniknek.<br /><br />A következő hírt innen másoltam be: <a href="http://hangtarnok.klog.hu/2008/09/23/konyvmolyok/">http://hangtarnok.klog.hu/2008/09/23/konyvmolyok/</a><br /><br />"Kedves Fiúk, Lányok! Kicsik és nagyok! Általános és középiskolások!Kollégisták, gimnazisták! Kapcsolódjatok be az Országos Tini Könyvtári Napokrendezvényeibe 2008. október 7-12-ig!<br />A részletes programot megtekinthetitek: <a href="http://www.brody.iif.hu/images/pdf/oktn_programok.pdf" target="_blank">itt!</a><br />A nagy sikerű Fiesta-Siesta folytatatódik a „Könyvmolyok éjszakáján”2008. október 10-11-én estétől reggelig a könyvtárban!<br />Jártál már a könyvtárban zárás után?<br />Csináltál már mást is itt az olvasáson kívül?<br />Énekeltél, csatáztál, játszottál, discóztál már valaha akönyvek birodalmában?<br />Töltöttél már velünk egy felejthetetlen éjszakát?<br />Van, aki igen, – s ő tudja micsoda élmény!<br /><br />Ebből te sem maradhatsz ki!Ha szereted a jó társaságot, az izgalmas kihívásokat,a játékos fejtörőket, na és a remek könyveket, itt a helyed!<br />Mit kínálunk?<br />Ha szeretsz játszani, kedveled a gondolkodtató feladatokat, ráadásul jól kezeled aszámítógépet és tudsz tájékozódni az interneten, köztünk a helyed!<br />Játsszunk együtt! Kicsik a nagyokkal, nagyok a kicsikkel! Gyere el hozzánk, értesítsdminél több barátodat, osztálytársadat, hozd őket is magaddal!<br />Tölts el velünk, könyvtárosokkal egy éjszakát a Bródy Sándor Megyei ésVárosi Könyvtárban!<br />Az éjszaka eseményei:<br />A mesék hatalma – ismerjük meg egymást!<br />Játékos akadályverseny a könyvtár négy részlegében<br />Rejtélyes feladványok, activity<br />Műalkotások háborúja<br />Virtuális geoládázás a könyvtári terekben<br />„Akinek szívesen bújnék a bőrébe” – irodalmi hősök jelmezversenye akönyvtár aulájában<br />Éjféli karaoke – hajnalig tartó disco<br />Eszem-iszom, dínom-dánom<br />„Mi bejöttünk! Te miért maradtál otthon?” Internetes kapcsolatfelvételbarátokkal<br />Ki vehet részt rajta?<br />Minden 12- 18 éves gyerek, aki – a hagyományokhoz híven – kiállja a három próbát:<br /><br />1. Oldd meg Szófelhős fejtörő feladványunkat!<br />Keresd ki a szófelhőből a Harry Potter regényekben szereplő varázskönyvek címeit!A szófelhőben nem szerepelnek a névelők („a, az”) és a kötőszók („és”), így a megtaláltcímeket ezekkel nektek kell kiegészíteni!<br />A szófelhőt elérheted: <a href="http://hangtarnok.klog.hu/2008/09/23/varazskonyv/" target="_blank">innen</a><br />Kellemes kutakodást, próbáld megtalálni mind a 14 könyvet! A megfejtéseket küldd bee-mailben a <a href="mailto:zsoldima@brody.iif.hu" modo="false">zsoldima@brody.iif.hu</a> címre!<br /><br />Az e-mail tárgyához írd be: „Könyvmolyok éjszakája”<br /><br />Beküldési határidő: 2008. október 5. vasárnap<br /><br />A nyertesek (egyben az éjszaka résztvevőinek) névsorát október 6-án<br />honlapunkonközzétesszük. A megoldások értékelésénél figyelembe vesszük a beküldés sorrendjétés a megoldások teljességét.<br /><br />A nyertes résztvevőket e-mailben is értesítjük<br /><br />2. Töltsd ki a honlapunkról is letölthető vagy könyvtárunkból igényelhetőjelentkezési lapot! Jelentkezésedet szüleid aláírásával erősítsd meg,majd juttasd el hozzánk postán, de személyesen is behozhatod a Bródy Sándor Könyvtárba(Eger, Kossuth u. 16.)!<br /><a href="http://www.brody.iif.hu/images/zeneireszleg/vegyes/jelentkezesilap_kvmoly.doc" target="_blank" modo="false">Jelentkezési lapért katt ide!</a><br /><br />3. Már most gondolkozz el azon, mely irodalmi hősnek a bőrébe bújnál szívesen!Ha eldöntötted, készítsd el jelmezét, melyben majd a „Könyvmolyok éjszakáján” életre keltheted őt.E jelmezzel Te is hozzájárulsz majd az éjszakai vidámsághoz!Ne riadj vissza e feladattól, hiszen sokszor a legegyszerűbb megoldások a legötletesebbek!<br /><br />Már most készítsd elő hálózsákod, polifoamod és egy elemlámpát, melyek szintén e mulatságos könyvtári éjszaka kellékei lesznek!<br />Ne tétovázz! Jelentkezz! Hívunk! Várunk!<br />Update: <a href="http://www.brody.iif.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=639&Itemid=1" target="_blank">a résztvevők névsora</a>"<a href="http://www.brody.iif.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=639&Itemid=1" target="_blank"></a>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-38237162039689781092008-09-17T04:37:00.000-07:002008-09-17T04:38:30.096-07:00Magyar Könyvklub Leárazás!<a href="http://www.mkk.hu/">http://www.mkk.hu/</a><br /><br />A Magyar Könyvklub több mint 1000 könyvét leárazta, és most 50-70% kedvezménnyel megvásárolhatóak.Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-2660741220375409652008-09-15T06:10:00.001-07:002008-09-16T03:06:19.337-07:00A szobrok is olvasnak néha<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil4FEN80cW_bfwvYOm6Ikd6RR1UCSO5PH__fAUgBqSW0LP67QAN27PAxCIjiIerurBARTnxWqg3fHZPLgENKyZbfRmQtO3P4yigg0M_LXmiod5IFfkskBK3LkPg3Z-amWBamLl2x7eXk6k/s1600-h/3%C3%A9rdekes15.png"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246237399728418354" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 149px; CURSOR: hand; HEIGHT: 106px" height="157" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil4FEN80cW_bfwvYOm6Ikd6RR1UCSO5PH__fAUgBqSW0LP67QAN27PAxCIjiIerurBARTnxWqg3fHZPLgENKyZbfRmQtO3P4yigg0M_LXmiod5IFfkskBK3LkPg3Z-amWBamLl2x7eXk6k/s320/3%C3%A9rdekes15.png" width="227" border="0" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwJOW-IqjfH2P5Tq45KVd85tXT4vAL6-FBvkKmQMkrLMoo3KlXqng8YPYfw2cAJ3VcUIY6dptex-vVllEmNWzg-TGTrw7Pt0vrojDj8gOjfk46NhTicmThDGMZtn38BDSItIzi2_Z3ZITT/s1600-h/1%C3%A9rdekes5.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246235790472286706" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 162px; CURSOR: hand; HEIGHT: 106px" height="161" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwJOW-IqjfH2P5Tq45KVd85tXT4vAL6-FBvkKmQMkrLMoo3KlXqng8YPYfw2cAJ3VcUIY6dptex-vVllEmNWzg-TGTrw7Pt0vrojDj8gOjfk46NhTicmThDGMZtn38BDSItIzi2_Z3ZITT/s320/1%C3%A9rdekes5.jpg" width="210" border="0" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9e3Fj0AruTd8UiWS5ReD6nKpXfNfzgm0bTCP4UwIL6k55FLV_xgREQLu33pw_6Oyf-oXLuB791RVRtE-4Cdz8QmOTMSJCvX-STXptjc-ufvfYn2-5qqPthkw-TLOvAWL78fZsqyhDRe-A/s1600-h/5%C3%A9rdekes16.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246237743597113522" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 141px; CURSOR: hand; HEIGHT: 106px" height="106" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9e3Fj0AruTd8UiWS5ReD6nKpXfNfzgm0bTCP4UwIL6k55FLV_xgREQLu33pw_6Oyf-oXLuB791RVRtE-4Cdz8QmOTMSJCvX-STXptjc-ufvfYn2-5qqPthkw-TLOvAWL78fZsqyhDRe-A/s320/5%C3%A9rdekes16.jpg" width="203" border="0" /></a><br /><div><br /><br /><div><br /><br /><br /><div><br /><div><br /><div>Véletlenül akadtam rá az első ilyen képekre, és megtetszett az ötlet.<br /></div><div>Amikor kicsit jobban utánakerestem, meglepődve láttam, hogy a tengerentúlon nagy számban fordulnak elő az ilyen témájú szobrok: olvasás.<br /></div><div><br />Az átlag azt mutatja, hogy főleg leány szobrok kezébe öntik az olvasmányokat, és kevesebbszer fiúkéba. (Vajon miért? :P)</div><div><br /></div><div></div><div>Parkokban, épületekben és nagyon sokszor (stílszerűen) könyvtárban láthatóak. </div><div><br /></div><div>Itthon is el tudnék viselni hasonló alkotásokat, a sok ultra-poszt-mega-modern "alkotások" helyett. Bár van egy olyan érzésem, hogy hamar a fémgyűjtő telepen végeznék szegények :(</div><div><br />Megosztom veletek azokat, amelyek a legjobban tetszetenek nekem. </div><div></div><div></div><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifXWmTTUjcW68IJ1PZf2u8vH06JOgh6O-vQJkKb_uq00d313LnKNQe6ZwOPVMhqEJYJjCePxqHksJs93Zz_8EYRcXOHY97AjAMtjjyHKJlxWKE-VvHGOuLw9GTyRKfYnuYI4Sc7_agHBRx/s1600-h/7%C3%A9rdekes16.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246238753092977874" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 175px; CURSOR: hand; HEIGHT: 272px" height="184" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifXWmTTUjcW68IJ1PZf2u8vH06JOgh6O-vQJkKb_uq00d313LnKNQe6ZwOPVMhqEJYJjCePxqHksJs93Zz_8EYRcXOHY97AjAMtjjyHKJlxWKE-VvHGOuLw9GTyRKfYnuYI4Sc7_agHBRx/s320/7%C3%A9rdekes16.JPG" width="186" border="0" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7kByLMEVMe3snILIXUpg4l_FME2boUb0iFeDrctrNJSq4jZZBq4RrtZNhZ6rNjkxiOff0TB-6OQXpoIl9BPkLmvpztia6uUcVTg4OQYs_k51cO4GnDHeFPPAW7UOJ_U-JGHSMhxiH7qK_/s1600-h/4%C3%A9rdekes16.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246238456651660434" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 169px; CURSOR: hand; HEIGHT: 272px" height="201" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7kByLMEVMe3snILIXUpg4l_FME2boUb0iFeDrctrNJSq4jZZBq4RrtZNhZ6rNjkxiOff0TB-6OQXpoIl9BPkLmvpztia6uUcVTg4OQYs_k51cO4GnDHeFPPAW7UOJ_U-JGHSMhxiH7qK_/s320/4%C3%A9rdekes16.jpg" width="196" border="0" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBcusTDLu9is6xYGTRYew8QZRY1FKo2mnHwuge4Ccsu8s6iMnuhX-e4BN9VyvkfsbkMZIJM3LHit9E1ctGmPDT_6BF3AR4ubHnBmPM1e6D6ve6NmLXaLCpcDfWp8a2w3VF1zcoR5dWGLs0/s1600-h/2%C3%A9rdekes14.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5246236253083235010" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; CURSOR: hand" height="272" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBcusTDLu9is6xYGTRYew8QZRY1FKo2mnHwuge4Ccsu8s6iMnuhX-e4BN9VyvkfsbkMZIJM3LHit9E1ctGmPDT_6BF3AR4ubHnBmPM1e6D6ve6NmLXaLCpcDfWp8a2w3VF1zcoR5dWGLs0/s320/2%C3%A9rdekes14.jpg" width="119" border="0" /></a><br /><br /><br /><br /><br /></div><p></p><div><br /><br /><br /><br /><br /><br /></div><div><br /></div><div><br /><br /><br /><br /></div><div></div></div></div></div></div>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-67735442648381788522008-09-11T04:29:00.000-07:002008-09-11T04:35:57.736-07:00Debreceni Könyvszemle<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGlX7rcvyJwc0TR17G6SiUQha1AgVuDhDBsws8AOcJpwGJhIf6LcJfdO8MbqLV0HNg0ULCniCt_IDm8qLu3jGi_TbcrhQuiyKtq1MKWYntWSrskQZxUaHpGpRQwjJsvyp_P8N12lXkRgar/s1600-h/Debreceni+k%C3%B6nyvszemle.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5244725974214083298" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; CURSOR: hand" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGlX7rcvyJwc0TR17G6SiUQha1AgVuDhDBsws8AOcJpwGJhIf6LcJfdO8MbqLV0HNg0ULCniCt_IDm8qLu3jGi_TbcrhQuiyKtq1MKWYntWSrskQZxUaHpGpRQwjJsvyp_P8N12lXkRgar/s200/Debreceni+k%C3%B6nyvszemle.jpg" border="0" /></a><br /><div>2008. december 4-6 között a Kölcsey Központban tartják meg immár ötödik alkalommal a Debreceni Könyvszemlét.<br /><br />Ha valakit érdekelnek a könyvek és arra felé lakik, vagy éppen akkor arra jár, akkor feltétlenül látogassa meg a Kölcsey Központot abban az időben.<br /><br /><p>"A Debreceni Könyvszemlének a Debreceni Egyetem impozáns főépülete ad otthont. A Könyvszemle lehetőséget kínál arra, hogy a könyvkiadók bemutassák legújabb kiadványaikat éppúgy, mint a közelmúltban megjelentetett, népszerű köteteiket, legyenek azok szépirodalmi művek, tudományos szakmunkák, ismeretterjesztő írások, tankönyvek, nyelvkönyvek, képzőművészeti albumok vagy audio-vizuális információhordozók. A Debreceni Könyvszemle a magyar irodalmi élet egy-egy jelentős képviselőjének meghívásával, felolvasóesttel, kerekasztal-beszélgetéssel, sajtótájékoztatóval egészíti ki programját."</p>Forrás: <a href="http://www.konyvszemle.hu/">http://www.konyvszemle.hu/</a></div>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-6945729716001630932008-08-26T00:27:00.000-07:002008-08-26T00:37:35.791-07:00Kedvezmények idegen nyelvű könyvekre<div style="text-align: justify;">Múlt héten az új helyre költözött <a href="http://www.bookstation.hu/">bookstation</a> -ben válogattam a könyvek között. A kedves kiszolgálás mellett még egy örömteli információt is kaptam: a használt könyvekre 50%-os, míg az új könyvekre 20%-os kezdvezményt adnak. Bevallom, nem emlékszem, az akció meddig tart, de biztos, hogy csak a helybeni vásárlásokra érvényes (internetes rendelésre nem). Különben melegen tudom ajánlani a helyet, aki tud vagy szeretne idegen nyelven olvasni, biztosan megtalálja a szintjének és érdeklődési körének megfelelő könyvet; nagy a választék. Én négy könyvvel távoztam végül (mind limonádé, hiszen ez az én szintem németül és angolul :o), és meglepően keveset fizettem. A négy könyv ára tette ki egy átlag, magyar, újonnan megjelent könyv árát mondjuk...<br /><br />Hajrá! :o)<br /></div>stippistophttp://www.blogger.com/profile/07599522937702695162noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-58433476548506643832008-07-16T13:16:00.000-07:002008-07-16T13:38:10.322-07:00Receptkönyves Bolt?<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvkbgkYYnpfTqzfHZjT0EL_WkrlzTOWaa78Xzjqf4B8Yq8Ci1k2oks5h7ybeZC-c2oYzC0QYsasFe2FamD5pbitDHs2bX8h3X2r514e3JMgJNEhaMbcJvhdOanrfRWprvN8bRCbNeYpsoO/s1600-h/logo_lrg.gif"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5223713729898083762" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; CURSOR: hand" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvkbgkYYnpfTqzfHZjT0EL_WkrlzTOWaa78Xzjqf4B8Yq8Ci1k2oks5h7ybeZC-c2oYzC0QYsasFe2FamD5pbitDHs2bX8h3X2r514e3JMgJNEhaMbcJvhdOanrfRWprvN8bRCbNeYpsoO/s200/logo_lrg.gif" border="0" /></a>Igen! Létezik!<br /><br />Csak nem nálunk.<br /><br />Az üzlet a Books for Cooks névre hallgat, és az Egyesült Királyság tartogatja magában ezt a kincset, Notting Hillben, Londonban.<br />(Az a negyed, ahol Hugh Grant látszólag reménytelen szerelembe esik Julia Roberts-szel :)<br /><br />1983-ban nyitotta meg kapuit, abban az időben amikor Jamie Oliver még az általános alsótagozatának padjait koptatta, Nigella Lawson éphogy elhagyta Oxford kapuit, és egyáltalán az angoloknak fogalmuk sem volt róla, a főzés lehet élvezetes (na meg jövedelmező) is.<br /><br />Több mint 10 000 recept és más kulinária könyv a világ minden tájáról, a főzni szeretőknek.<br /><br />Ez már önmagában is lenyűgöző, de a hab a tortán mégis az, hogy az üzlet hátsó traktusában egy konyha is található, ahol minden nap főznek valami finomat valamelyik könyvből és azt kóstolni is lehet (sőt kell :) Nyami!<br /><br />És ha az ember nem csupán kóstolni szeretne, hanem tanulni is, akkor bátran jelentkezhet a Workshopokra, amelyek egy-egy kedvelt receptet vagy konyhai fogást tanítanak meg az érdeklődőknek.<br /><br />A bolt honlapja: <a href="http://www.booksforcooks.com/testkitchen.html">http://www.booksforcooks.com/testkitchen.html</a><br /><br />Egy kis videó a könyvesboltról: <a href="http://uk.youtube.com/watch?v=zlT4jEV9DWQ">http://uk.youtube.com/watch?v=zlT4jEV9DWQ</a>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-68923069206069468542008-07-12T00:39:00.001-07:002008-07-12T01:40:13.562-07:00Jó tanácsok kezdő íróknakRégóta foglalkoztat a gondolat, hogy te magad is íróvá válj?<br /><br />Bátortalan vagy az első lépéseket illetően?<br /><br />Vagy egyszerűen fogalmad sincs hogyan kezdj hozzá?<br /><br />Eseteg már kész is az első könyved, de nem tudod hogyan tovább?<br /><br />Nos a Youtube-on két olyan írónőt is találtam, akik szívesen megosztják az íróplántákkal, hogyan zajlik is le ez a folyamat, milyen segítségeket vehetnek igénybe és milyen hibákra figyeljenek oda alkotás közben.<br /><br /><strong><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtjJapzF7D6k0bM6D_sJ0og7wBoKEzw31Ox4MnzfQ9NkaVqfDdC50qjEniimNHBJwfrCqup-m4VuNROorKBO-6iRqzka2Cy5MO1EZkTLyPwWoz5SMcRPlk3PGiTPcVyD2G1sqsX8ErtX9N/s1600-h/Claire+Cook.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5222038974001619522" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 73px; CURSOR: hand; HEIGHT: 99px" height="106" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtjJapzF7D6k0bM6D_sJ0og7wBoKEzw31Ox4MnzfQ9NkaVqfDdC50qjEniimNHBJwfrCqup-m4VuNROorKBO-6iRqzka2Cy5MO1EZkTLyPwWoz5SMcRPlk3PGiTPcVyD2G1sqsX8ErtX9N/s200/Claire+Cook.JPG" width="85" border="0" /></a>Claire Cook</strong> többszörös Bestseller szerző, romantikus regényeket ír, az Egyesült Államokban él. Hazánkban legjobb tudomásom szerint nem jelentek meg a könyvei, de ha valaki látta a <strong>Kutyátlanok kíméljenek</strong> című romantikus vígjátékot (mely az ő alkotása alapján készült), akkor már sejtheti milyen regényeket ír.<br /><br /><br /><br />Íme az ő személyes Writing Workshop videói (mind anglolul), melyeket könnyedén, humorosan és egy egy adott témára szorítkozva oszt meg velünk:<br /><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=7rk62G1WyG8">Writing Workshop 1</a><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=gauWzPc5l-8">Writing Workshop 2</a><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=PWQTC3VWTlo">Writing Workshop 3</a><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=7p6pvmH9_rE">Writing Workshop 4</a><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=PWQTC3VWTlo"></a><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=7p6pvmH9_rE"></a><br /><br /><strong><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxQNGDhdOkIDHfYZAbkFtrZr4wcUgwfHBecMyde_zjkw1GcRlgkQBYq49PASaASQbLyluYhkypgLiBz6XkXA5rv_tYrmNq3g0-nYjaE24HIqvdD3nkRohqXAhTfwu_59_JHh57xXD5Nxbk/s1600-h/BK_left_menu_01.gif"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5222037835404502498" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; CURSOR: hand" height="97" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxQNGDhdOkIDHfYZAbkFtrZr4wcUgwfHBecMyde_zjkw1GcRlgkQBYq49PASaASQbLyluYhkypgLiBz6XkXA5rv_tYrmNq3g0-nYjaE24HIqvdD3nkRohqXAhTfwu_59_JHh57xXD5Nxbk/s200/BK_left_menu_01.gif" width="71" border="0" /></a>Barbara Kyle</strong> romantikus regényeket ír, Stephen Kyle néven pedig krimiket, thrillereket. Régebben színésznő volt, de a '90-es években visszavonult és azóta csak regényekkel foglalatoskodik. Hazánkban ő sem ismert.<br />Nemrég kiadott egy DVD-t arról, hogyan építsük fel regényünket és a történetet. Az ő előadásmódja inkább hasonlít egy egyetemi órára, de részletesebben boncolgatja az adott témákat. Ez is angolul hallgatható.<br /><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=9xBZkk1dkHg&feature=related">Barbara Kyle's Writing Fiction Workshop-Part 1</a><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=MlUKUGLWYy0&feature=related">Barbara Kyle's Writing Fiction Workshop-Part 2</a><br /><a href="http://uk.youtube.com/watch?v=tMugGQBuzv4&feature=related">Barbara Kyle's Writing Fiction Workshop-Part 3</a><br /><br />A youtube-on akad még jó pár, ezekhez hasonló "workshop", így akit komolyan foglalkoztat a téma, kedvére mazsolázhat a honlapon.Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-87300669774210771012008-07-09T13:24:00.000-07:002008-07-10T02:24:01.297-07:00Sebestyén Balázs dedikál<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnTxcCSR91xcDNlFU88FXVta46eg2LH0jSjHyNH9SdzXExnGW4VvA_eWn8tVSOtfF1lKgabr3YHKwcS-kMWvbC2Q5xQESOuX4SiXyFSsnkS3TM-NVOVFbMbPqBlRrPx5i9jb41MLq0jTVq/s1600-h/Szigor%C3%BAan+bizalmas.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5221313578951279762" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; CURSOR: hand" height="173" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnTxcCSR91xcDNlFU88FXVta46eg2LH0jSjHyNH9SdzXExnGW4VvA_eWn8tVSOtfF1lKgabr3YHKwcS-kMWvbC2Q5xQESOuX4SiXyFSsnkS3TM-NVOVFbMbPqBlRrPx5i9jb41MLq0jTVq/s200/Szigor%C3%BAan+bizalmas.jpg" width="105" border="0" /></a><br /><div align="left">A Libri hírleveléből: </div><br /><div align="left">"Sebestyén Balázs Szigorúan bizalmas című könyve már a sikerlisták élén!A tévés műsorvezető nemrégiben megjelent könyve közös dolgainkról mesél: félelmekről és kétségekről, amelyekkel nap mint nap szembesülünk.</div><div align="left"> </div><div align="left">Ha Önnek is tetszett a könyv, Önnek is reményt sugárzott, vagy csak most készül elolvasni és szeretne találkozni Balázzsal, akkor jöjjön el július 11-én 17 órára a Mammut könyváruházba, ahol a szerző dedikálja könyvét!<br /><br />Dedikál:Sebestyén Balázs<br /><br />A dedikálás időpontja:2008. július 11. péntek, 17 óra<br /><br />Helyszíne:Mammut II. Üzletközpont (1024 Budapest, Margit krt. 87-89.)<br /><br />Baráti üdvözlettel:a Libri Kft. csapata "</div>Borostyánhttp://www.blogger.com/profile/14149037528221622254noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6721139738915482434.post-18803849987945066232008-07-09T07:54:00.000-07:002008-07-09T07:55:25.276-07:00Befagyasztott könyvárak - törvénytervezet<a href="http://index.hu/kultur/pol/mkke0613/" target="_blank">http://index.hu/kultur/pol/mkke0613/</a><br /><br />Mi a véleményetek?szeeehttp://www.blogger.com/profile/12214229407692719512noreply@blogger.com1