ESEMÉNYEK

1. Az első találkozás

Anyám vitt ki a reptérre; a kocsi ablakai egész úton letekerve.
Phoenixben huszonnégy fok volt, az ég tökéletes, felhõtlenül kék.
Az ujjatlan, fûzõs fehér pólómat viseltem – ez volt a kedvencem.
Csak nemrég kaptam, búcsúzáshoz is ezt vettem fel, hogy kedves-
kedjek anyámnak. A kapucnis dzsekimet a karomon vittem.
Van egy kisváros az Olimpia-félszigeten, Washington állam
északnyugati részén, Forksnak hívják, és fölötte jófor mán mindig
felhõs az ég. Ebben a jelentéktelen városban többet esik az esõ,
mint bárhol másutt az Államokban. Ebbõl a kisvárosból, ebbõl
a komor, örökös félhomályból menekült el velem anyám, ami -
kor még csak néhány hónapos voltam. Ebben a városban kellett

töltenem minden nyárból egy teljes hónapot, egészen tizennégy
éves koromig. Akkor viszont végre a sarkamra álltam: én többé
be nem teszem a lábamat Forksba! Így az utóbbi három nyáron
Charlie, az apám két hétre Kaliforniába vitt nyaralni.
És most mégis Forksba tartottam – pedig a puszta gondolattól is
borsódzott a hátam. Utáltam Forksot.
Phoenixet viszont szerettem. Szerettem a napsütést és a perzselõ
hõséget. Szerettem ezt a nyüzsgõ, rohamosan terjeszkedõ várost.
– Bella – mondta Anyu (úgy körülbelül ezredszer), mielõtt föl -
szálltam volna a gépre –, nem muszáj menned, ha nem akarsz!
Anyámmal rettentõen hasonlítunk egymásra, csak éppen neki
rövid a haja, és két nevetõránc húzódik az orrától a szájáig. Ahogy
belenéztem gyerekesen tágranyílt szemébe, hirtelen rám tört a pá-
nik. Hogy juthatott eszembe, magára hagyni az én csupa szív, ki-
számíthatatlan, kelekótya anyámat? Hogy fog egyedül boldogulni?
Igaz, most már itt van neki Phil, úgyhogy a számlákat alighanem
ki tudja fizetni, lesz kaja a hûtõben, benzin a kocsiban, és lesz kit
felhívnia, ha eltéved, de azért mégis…
– De hát én menni akarok! – Sose hazudtam valami ügyesen, de
ezt a hazugságot az utóbbi idõben olyan gyakran mondogattam,
hogy mostanra már egész hihetõen hangzott.
– Mondd meg Charlie-nak, hogy üdvözlöm!
– Megmondom.
–- Rövidesen találkozunk! – bizonygatta. – Bármikor hazajö -
hetsz, amikor kedved tartja! Csak szólj, ha úgy érzed, szükséged
van rám, és én azonnal jövök! – ígérte, de én láttam a szemében,
mekkora áldozat a részérõl már a puszta ígéret is.
– Miattam nem kell aggódnod! – vágtam közbe. – Remekül meg-
leszek Charlie-val. Szeretlek, Anyu!

Egy pillanatra szorosan magához ölelt, aztán hagyta, hogy fel -
szálljak a gépre.
Phoenixtõl Seattle-ig négy óra repülõvel, aztán át kell szállni egy
kis helyi járatra, amivel egy óra az út Port Angelesig, onnét pedig még
egy újabb óra autón, míg az ember Forksba ér. A repülés egyáltalán
nem aggasztott: az egyórás autóút Charlie-val annál inkább…
Charlie tulajdonképpen nagyon klasszul viselkedett. Úgy tûnt,
õszintén örül annak, hogy életemben elõször viszonylag hosszú
ideig nála fogok lakni. Már be is íratott az ottani középiskolába, és
megígérte, hogy segít nekem autót keríteni.
De azért mégis fura lesz Charlie-val – gondoltam.
Egyikünket sem lehet bõbeszédûséggel vádolni, ráadásul fogal -
mam sincs, mirõl társaloghatnánk. Nyilvánvalóan elképesztette a
döntésem – akárcsak régen az anyám, én sem csináltam titkot belõ -
le, mennyire utálom Forksot.
Esett, amikor leszálltunk Port Angelesben. Az esõt tekinthettem
volna rossz elõjelnek is – de nem annak tekintettem, csak egyszerû -
en elker ülhetetlennek. A napsütéstõl már Phoenixben elbúcsúztam.
Charlie a járõrkocsival jött elém. Er re is számítottam. Charlie
a forksi jónép számára egyszerûen csak Swan rendõrfõnök. Nem
túl virágos anyagi helyzetem ellenére fõleg azért ragaszkodtam sa -
ját autóhoz, mert egyszerûen nem vagyok hajlandó olyan kocsiban
furikázni, amelyiknek piros-kék villogó van a tetején és mindenki
csigalassúsággal kezd araszolni, ha feltûnik valahol!
Charlie ügyetlenül, fél karral megölelt, amikor lebotorkáltam a
géprõl, és kis híján hasra estem a lépcsõn.
– Jó, hogy itt vagy, Bells! – mondta mosolyogva, miközben gé -
piesen utánam kapott, nehogy elvágódjak. – Nem sokat változtál.
Hogy van Renée?

– Anyu jól van. Én is ör ülök, hogy itt lehetek veled, Apu! – Szem -
tõl szembe nem szólíthattam Charlie-nak.
Nem volt sok csomagom. Az arizonai cuccaim nagy része túl
lenge, Washington államhoz. Anyámmal felturbóztuk kicsit a ruha -
táramat, vettünk pár téli holmit, de még így szegényes lett a pogy -
gyászom: simán elfért a járõrkocsi csomagtartójában.
– Találtam egy pont neked való, jó kis kocsit. És igazán olcsó is
– közölte Charlie, amikor bekapcsoltuk az övet.
– Milyen kocsit? – Ez a „pont neked való” gyanakvóvá tett, Va -
jon miért nem úgy mondta, hogy „találtam egy jó kis kocsit”?
– Hát igazából egy furgon, egy Chevy.
– Na és hol szerezted?
– Emlékszel Billy Blackre, aki a La Pushban lakik? – La Push egy
kis indián rezervátum a tengerparton.
– Nem.
– Nyaranta párszor együtt horgászott velünk – próbált segíteni
Charlie a memóriámnak.
Így már érthetõ, miért nem emlékszem. Mindig is jó voltam abban,
hogy elsikáljam az agyamban a fájdalmas és fölösleges emlékeket.
– Most tolószékbe került – folytatta Charlie, amikor nem vála -
szoltam –, úgyhogy nem vezethet többé, és fölajánlotta, hogy ol -
csón eladja nekem a furgonját.
– Hány éves az a kocsi? – Láttam Charlie arcán, hogy azt remélte,
ezt a kérdést nem fogom feszegetni.
– Hát tudod, Billy rengeteget bütykölte… Úgyhogy valójában
mindössze pár éves.
Szívbõl reméltem, nem tart olyan ütõdöttnek, hogy beérjem eny -
nyivel.
– Mikor is vette?

– 1984-ben, ha jól emlékszem.
– És újonnan?
– Nem, ami azt illeti, használtan. Azt hiszem, a hatvanas évek
elején lehetett új… vagy legfeljebb az ötvenes évek végén – tette
hozzá alázatosan.
– A fenébe is, Apu, én nem igazán értek az autókhoz. Nem fo -
gom tudni megjavítani, ha elromlik benne valami, és nem lesz pén -
zem szerelõre…
– Ugyan már Bella, az a járgány prímán mûködik. Ma már nem
is gyártanak ilyeneket.
A járgány, gondoltam magamban… Úgy látszik, rejlenek benne
bizonyos lehetõségek – legalábbis a beceneve már megvan.
– Azt mondod, olcsó. Mégis, mennyire? – Nem mintha az anya -
giakat tekintve módomban állt volna sokat variálni.
– Hát, szívem, az a helyzet, hogy lényegében már meg is vettem
neked… Ajándékba kapod tõlem, a hazatérésed örömére! – Charlie
reménykedve pislogott rám.
Ingyen járgány! Ez igen!
– Igazán nem kellett volna, Apu! Bár tényleg akartam venni ma -
gamnak egy kocsit!
– Nem nagy ügy. Csak szeretném, ha jól éreznéd itt magad…
– mondta, és közben mereven maga elé nézett az útra. Charlie-nak
mindig is nehezére esett kimutatnia az érzéseit. Ezt tõle örököltem.
Így hát én is mereven magam elé bámulva válaszoltam.
– Ez roppant kedves tõled, Apu! Kösz szépen! Tényleg nagyon
hálás vagyok… – Azt nem tettem hozzá, hogy kábé nulla az esélye
annak, hogy én jól érezzem magam Forksban. Minek szenvedjen õ
is velem? Különben meg ajándék furgonnak ne nézd a fogát – vagy
a motorját.

– Aha, igen. Örülök, hogy örülsz – motyogta, mert zavarba hoz -
ta a hálálkodásom.
Váltottunk még néhány szót az idõjárásról, megállapítottuk,
hogy esik az esõ, és ezzel nagyjából le is tudtuk a társalgást. Ettõl
kezdve némán bámultunk ki a kocsi ablakán.
A táj persze gyönyörû volt: ezt hiába is tagadnám. Minden zöld -
ben játszott: a fák, a törzsüket borító moha, a lombsátor, a páfránnyal
benõtt talaj. Még a levegõ is zölden szûrõdött át a falevelek között.
Túlságosan zöld itt minden – mint valami idegen bolygón.
Végül megérkeztünk Charlie-hoz. Még mindig abban a két háló -
szobás házban lakott, amelyet még anyámmal vásároltak a házas-
ságuk korai szakaszában. Másféle szakasza nem is volt a házassá -
guknak – csak korai. A soha nem változó ház elõtt parkolt az én új
– pontosabban, az én számomra új – furgonom. Fakó vörös autó,
nagy, legömbölyített sár védõvel és kerek reflektorral. Legnagyobb
meglepetésemre azonnal beleszerettem. Arról persze fogalmam
sem lehetett hogyan mûködik majd, de el tudtam képzelni maga -
mat benne. Ráadásul az az elpusztíthatatlan fajta, tömör vasjárgány
volt, amelyik, simán, egyetlen karcolás nélkül kerül ki a karambol -
ból, miközben a másik kocsi darabokra esik.
– Jaj, Apu, ez csodás! Imádom! Köszi! – A holnapi napom talán
mégse lesz annyira borzalmas, mint hittem. Legalább megúsztam
annak eldöntését, hogy vagy kutyagolok az esõben két mérföldet
az iskoláig, vagy belenyugszom, hogy a rendõrfõnök szolgálati cir -
kálójával furikázzak.
– Örülök, hogy tetszik! – krákogott Charlie, már megint zavarban.
Elég volt egyszer fordulnom, hogy az összes holmimat behord -
jam. Az elõkertre nézõ nyugati hálószobába cuccoltam. Ez volt az
én szobám, amióta megszülettem. A hajópadló, a világoskék falak,

a csúcsos mennyezet, a megsárgult csipkefüggönyök az ablakon
– mindez része volt a gyerekkoromnak. A berendezés mindössze
annyit változott, hogy Charlie idõvel egy rendes ágyra cserélte a rá -
csos babaágyat és betett egy íróasztalt, amelyen most egy használtan
vásárolt számítógép terpeszkedett. A modembõl vezeték tekergett a
legközelebbi telefoncsatlakozóhoz. Anyám ötlete volt a gép, mond -
ván, hogy így könnyebben tudjuk tartani a kapcsolatot. De a kisbaba
koromból ismerõs hintaszék még mindig ott állt a sarokban.
Az emeleti egyetlen apró fürdõszobán meg kellett osztoznunk
Charlie-val. Igyekeztem minél kevesebbet problémázni ezen.
Charlie-ban többek között az a jó, hogy soha nem lábatlankodik
feleslegesen az ember körül. Hagyta, hogy nyugodtan kicsomagol -
jak és berendezkedjek – na ez az, amire anyám képtelen lett volna.
Jó volt, hogy egyedül lehettem, nem kellett egyfolytában vigyorog-
nom és elégedett képet vágnom, zavartalanul bambulhattam kifelé
az ablakon a szakadó esõbe, és még egy-két könnycseppet is meg-
engedhettem magamnak. Egy olyan igazi, kiadós síráshoz egyelõ -
re nem volt hangulatom. Ezt lefekvés utánra tartogattam, amikor
majd a másnap reggel miatt is görcsölhetek.
Legnagyobb rémületemre a Forksi Középiskolának mindössze
háromszázötvenhét – most már háromszázötvennyolc – tanulója
volt. Phoenixben csak az alsóbb osztályokba hétszázan jártak. Az
itteniek mind együtt nõttek fel – sõt, már a nagypapáik is az oviból
ismerték egymást. Én leszek köztük az új lány a nagyvárosból, a
látványosság, az ötlábú borjú…
Talán ha úgy néznék ki, ahogy az ember egy phoenixi lányt elkép -
zel, akkor a helyzetet még az elõnyömre is fordíthatnám. Csakhogy
a külsõm alapján engem sehová nem lehet besorolni. Barnára sült,
sportos és szõke lánynak kéne lennem, aki remekül röplabdázik,

vagy legalább egy pompom-girlnek, hisz ezek a dolgok illenek
olyasvalakihez, aki élete java részét a napsütötte völgyben töltötte.
Ezzel szemben az én bõröm az örökös napsütés ellenére is ele -
fántcsont fehérségû, és a kék szem, szõke haj sem stimmel. A sze -
mem sötétbarna, a hajam gesztenyeszínû. Mindig is vékony voltam,
de annak is lágy, szóval, nem valami atlétikus. Ráadásul koordiná -
ciós problémáim vannak, a szemem és a kezem nem képes igazán
összedolgozni, úgyhogy bármiféle sporttal próbálkoztam, mindig
alaposan beégtem, ön- és közveszélyesnek bizonyultam.
Amikor elrakosgattam a ruháimat az öreg fenyõfa sublódba, fog-
tam a nesszeszeremet, és zuhanyozni vonultam a közös fürdõszo -
bába. Miközben összekócolódott, nyirkos hajamat átkeféltem, az
arcomat nézegettem a tükörben. Lehet, hogy a világítás tette, de
úgy láttam, máris sápadtabb, egészségtelenebb színem van, mint
Phoenixben. A bõröm akár szépnek is mondható – nagyon tiszta és
áttetszõen sima –, de színtelen. Fehér voltam, mint a fal.
Miközben szembenéztem sápadt tükörképemmel, kénytelen vol -
tam beismerni, hogy hazudtam magamnak. Nem igaz, hogy csak a kül-
sõm miatt nem illek sehová. És ha nem találtam a helyem egy olyan
iskolában, ahová háromezer gyerek járt, milyen esélyem van itt?
Nem könnyen kötök kapcsolatot a kortársaimmal. Igazság szerint
egyáltalán senkivel sem. Anyámhoz például közelebb érzem magam,
mint bárkihez ezen a planétán, és mégis, vele se voltunk igazán soha
ugyanazon a hullámhosszon. Néha már arra gondoltam, talán az én
szemem nem is ugyanazokat a dolgokat látja, mint a többi emberé.
Lehet, hogy az agyam nem úgy mûködik, mint másoké?
De mindegy is, mi az oka. Egyedül az a fontos, ami ebbõl követ-
kezik. És a holnapi nap még csak a kezdet lesz!

Éjszaka sírtam egy sort, aztán abbahagytam, mégsem tudtam el -
aludni. Az ember azt hinné, idõvel hozzászokik, hogy örökösen
hallja az esõ és a szél sustorgását a háztetõn, de nem. A fejemre
húztam a kifakult, öreg takarót, és késõbb még a párnát is. De csak
éjfél után tudtam elaludni, amikor az esõ elcsendesült.
Reggel az ablakból csak sûrû ködöt láttam, rögvest a klauszt-
rofóbia kerülgetett. Itt soha nem lehet látni az eget. Mintha egy
ketrecbe lennék bezárva.
Charlie-val csendesen megreggeliz tünk. Sok szerencsét kívánt
az új iskolához. Megköszöntem, de arra gondoltam, hogy nem
a megfelelõ személyre pazarolja a szerencsekívánatait. Engem a
szerencse általában nagy ívben elker ül. Charlie indult el elõször,
a rendõrõrsre – neki az jelentette a feleséget és a családot. Ami -
kor becsukódott mögötte az ajtó, leültem az öreg, négyszögletû
tölgyfaasztal mellé a három össze nem illõ szék egyikére, és kö -
rülnéztem a kis konyhában: néztem a sötét fa falburkolatot, a ka -
nárisárga konyhaszekrényeket és a fehér linóleumpadlót. Semmi
nem változott. A konyhaszekrényeket még anyám festette sárgára
tizennyolc évvel ezelõtt, hogy egy kis napsütést csempésszen a
házba. A szomszédos, zsebkendõnyi nappaliban a parányi kandal -
ló fölött egy sor fénykép függött a falon. Az elsõ anyu és Charlie
esküvõi képe volt Las Vegasból, aztán következtünk mi hárman
a kórházban, közvetlenül a születésem után – ezt a képet egy se -
gítõkész ápolónõ csinálta –, aztán az én iskolai képeim hosszú
sora, egészen tavalyig. Eléggé lehangoló látvány volt – el is hatá -
roztam, hogy rábeszélem Charlie-t, rakja el õket valahová, amíg
itt lakom.
A házban minden arról tanúskodott, hogy Charlie máig sem tud -
ta elfelejteni a mamámat. Kényelmetlen érzés.

Nem akartam túl korán beér ni az iskolába, de a házban sem bír -
tam tovább. Fölvettem a dzsekimet, mint valami vegyvédelmi kö -
penyt, és kiléptem az esõbe.
Az esõ már csak szemerkélt, így kivételesen nem áztam bõrig,
amíg kihalásztam a kulcsot állandó rejtekhelyérõl, az ajtó fölött hú -
zódó ereszcsatornából és bezártam az ajtót. Az új, vízhatlan csiz -
mám idegesítõen cuppogott: hiányzott a talpam alatt nyikorgó ka -
vics megszokott hangja. Elõször arra gondoltam, egy darabig még
álldogálok és gyönyörködöm a járgányomban, de aztán mégis sie -
tõsre fogtam, hogy mielõbb kikerüljek a körülöttem kavargó ködös
nyirokból, amely még a kapucnim alá is beszivárgott.
A kocsi belseje viszont kellemesen száraz volt. Billy vagy Charlie
szemlátomást alaposan kitakarította, de azért a barna, kárpitozott
ülésnek még mindig enyhe dohány-, benzin- és borsmentaszaga volt.
A motor, nagy megkönnyebbülésemre azonnal beindult, igaz, jó han -
gosan, és a továbbiakban is teljes hangerõvel dübörgött. De hát egy
ilyen vén csotrogánynak lehet valami szépséghibája… Ráadásul az
õsöreg rádió is mûködött, ezt már igazán több, mint amit reméltem.
Az iskolát könnyen megtaláltam, pedig még soha nem jártam
ott. Mint minden más épület, ez is ott állt közvetlenül a fõút mel -
lett. Elsõ ránézésre senki meg nem mondta volna róla, hogy iskola.
Ha nincs ott a tábla, Forksi Középiskola felirattal, simán elmegyek
mellette. Úgy festett, mint egy gesztenyevörös téglából épített lakó -
park. Szinte elveszett a rengeteg bokor meg fa között. Hol van itt,
kérem, az állami intézmény-jelleg, nosztalgiáztam. Hol maradnak a
drótkerítések és a fémdetektorok?
Leparkoltam az elsõ épület elõtt, amelynek bejárata fölött egy kis
táblán ez állt: TANULMÁNYI IRODA. Az enyémen kívül egyetlen
kocsit sem láttam, úgyhogy itt nyilván tilos a parkolás, gondoltam,

de azért úgy döntöttem, inkább bemegyek eligazításért, mint hogy
itt körözzek az esõben, mint valami idióta. Kelletlenül szálltam ki
a,meleg vezetõfülkébõl, és végigmentem a sötét sövényekkel sze -
gélyezett, kikövezett ösvényen. Mély lélegzetet vettem, aztán be -
nyitottam.
Odabenn nagyon világos volt, és melegebb, mint reméltem.
A szûk kis iroda várórészében párnázott, összehajtható székek álltak
a narancssárgával pöttyözött padlószõnyegen, a falak teliragasztva
hirdetésekkel és oklevelekkel. Egy nagy falióra hangosan ketyegett.
Mindenütt különféle növények zöldelltek nagy mûanyag cserepekben,
mintha az iroda lakója kevesellné az odakinn burjánzó vegetációt.
A helyiséget kettészelõ hosszú pulton töménytelen, iratokkal teli, élénk
színû cetlikkel felcímkézett kosár sorakozott. A pult mögött három
íróasztal, az egyiknél nagydarab, vörös hajú, szemüveges nõ ült. Sötét-
lila pólót viselt, amitõl én tüstént túlöltözöttnek éreztem magam.
A vörös hajú nõ felnézett:
– Segíthetek valamiben?
– Isabella Swan vagyok – közöltem vele, és a nõ szeme felvillant:
nyilván tudta, hogy ki vagyok. Kétségkívül vártak már, és alaposan
ki is tárgyaltak. A rendõrfõnök csapodár ex-feleségének a lánya ha -
zatér a szülõvárosába…
– Ó, hát persze! –mondta a nõ. Turkálni kezdett az íróasztalán
tornyosuló, ingatag irathalom közt, míg csak meg nem találta, amit
keresett. – Tessék, itt az órarended, meg az iskola térképe!
Azzal leterített néhány papírlapot elém a pultra, és mutogatni
kezdett.
Sorra vette az óráimat, berajzolta a térképre, milyen útvonalon
közelíthetem meg a leggyorsabban az egyes osztályter meket, és
adott egy papírt, hogy írassam alá az összes tanárral, és hozzam

vissza neki a nap végén. Rám mosolygott, és akárcsak Charlie, õ is
közölte, reméli, hogy jól érzem majd magam itt Forksban. Vissza -
mosolyogtam, olyan meggyõzõen, ahogy csak bírtam.
A járgányomhoz érve, láttam, hogy lassanként a többi diák is
szállingózik. Besoroltam a többi kocsi közé, és megkerültem
az iskolaépületet. Örömmel láttam, hogy a legtöbb autó még az
enyémnél is öregebb, sehol egyetlen elegáns autócsoda. Otthon,
Phoenixben a Paradise Valley-negyedben laktunk, az olcsóbb bér -
háztömbök egyikében, mégis mindennapos látványnak számított,
hogy pár vadiúj Mercedes vagy Porsche áll a diákoknak fenntartott
parkolóban. Itt a legdrágább kocsi egy csillogó Volvo volt, ki is rítt
a többi közül. De azért az elsõ szabad helyre beparkoltam, nehogy
a motordübörgéssel fölhívjam magamra a figyelmet.
Áttanulmányoztam a térképet, próbáltam megjegyezni az útvo -
nalakat, mer t nem akar tam egész nap térképpel a kezemben kóvá -
lyogni. Minden holmimat belegyömöszöltem a táskámba, a vállamra
vetettem a szíját, és nagy levegõt vettem. Fog ez menni, hazudtam
magamnak minden meggyõzõdés nélkül. Végtére is nem fognak
megenni… Kifújtam a levegõt, és kiszálltam a kocsiból.
Az arcomba húzott kapucnival elvegyültem a járdán nyüzsgõ ti -
zenéves diákok között. Megkönnyebbülten láttam, hogy az én egy -
szerû, fekete dzsekim csöppet sem üt el a többiekétõl.
Megkerültem a menza épületét, és kiszúrtam a hármas számú
épületet. A keleti sarkán egy fehér négyszögbe nagy, fekete 3-ast
pingáltak. Az ajtó felé közeledve éreztem, hogy kezdem kapkodva
szedni a levegõt. Megpróbáltam visszatartani a lélegzetemet, mi -
közben két uniszex esõköpeny nyomában beléptem az ajtón.
Az osztályterem nem volt valami nagy. Az elõttem haladó két
diák megállt, hogy fölakassza a kabátját a falon sorakozó fogasok

egyikére. Követtem a példájukat. Mind a kettõ lány volt. Az egyik
egy porcelánfehér arcú szõke, a másik is sápatag, de világosbarna
hajú. Legalább a bõröm színe nem lesz feltûnõ.
Odavittem a az aláírandó cédulámat a tanárnak, egy magas, ko -
paszodó férfinak, egy bizonyos Mr. Masonnak. Legalábbis ez a név
állt az íróasztalán elhelyezett névtáblán. Amikor meglátta a neve -
met, rám bámult – ez nem sok jót ígért a jövõre nézve –, én pedig
természetesen pipacsvörös lettem. De legalább rögtön hátrakül -
dött egy üres padba, anélkül, hogy bemutatott volna a többieknek.
Így, hogy leghátul ültem, új osztálytársaim nem egykönnyen tudtak
megbámulni, de azért megoldották valahogy. Én makacsul az ol -
vasmánylistára szegeztem a tekintetemet, amit a tanártól kaptam. A
szokásos lista volt, csak a legalapvetõbb szerzõk szerepeltek rajta:
Brontë, Shakespeare, Chaucer. Már mindet olvastam. Ez megnyug-
tató volt… és unalmas. Azon töprengtem, vajon anyu hajlandó
lesz-e elküldeni nekem a régi dolgozataimmal teli dossziét, vagy
kijelenti, hogy ez csalás lenne… Gondolatban a legváltozatosabb
érvekkel próbáltam meggyõzni anyámat, miközben a tanár vonta -
tott orrhangján tovább magyarázott.
Amikor megszólalt a csengõ zümmögõ hangja, a szomszédos
padsorból odahajolt hozzám egy nyurga srác – pattanásos bõre
volt, és olajosan fénylõ haja –, és megszólított:
– Te Isabella Swan vagy, ugye? – Úgy festett, mint valami buzgó
kiscserkész, aki tagja a sakk-körnek, és „ahol tud, segít”.
– Bella – helyesbítettem. Mire három padnyi sugarú körben min -
denki felém fordult.
– Hol lesz a következõ órád? – kérdezte a fekete hajú kiscserkész.
Elõ kellett kotornom a táskámból az órarendemet.
– Öhm… Állampolgári ismeretek, Jeffersonnal, a hatos épületben.

Bármerre néztem, kíváncsi szemek néztek vissza rám.
– Nekem a négyesbe kell mennem, úgyhogy megmutathatom
neked az utat… – Mondom, hogy kiscserkész. – Ericnek hívnak
– tette hozzá.
Óvatosan elmosolyodtam.
–Köszi, Eric!
Fölvettük a dzsekinket és nekivágtunk az esõnek, merthogy idõ -
közben szakadni kezdett. Néhányan a nyomunkba szegõdtek és szo -
rosan mögöttünk lépkedtek – le mertem volna fogadni, hogy csak
hallgatózni akartak. Vagy rajtam tört ki a paranoia, gondoltam.
– Hát ez itt egy kicsit más, mint Phoenix, mi? – kérdezte a srác.
– Nagyon.
– Ott nem esik ennyit, igaz?
– Úgy háromszor-négyszer egy évben.
– Tyûha, el sem tudom képzelni, az milyen lehet – morfondírozott.
– Száraz – világosítottam fel.
– Azzal együtt, nem vagy valami nagyon lesülve…
– Anyám félig albínó – közöltem.
Aggodalmasan fürkészte az arcomat, és én felsóhajtottam. Úgy
látszik, a túl sok esõ kedvezõtlenül hat a humorérzékre. Még eltöl -
tök itt pár hónapot, és én is tök süket leszek az iróniára…
Megkerültük a menzát, és már ott is voltunk a déli épületszárny -
nál, a tornaterem mellett. Eric egészen az ajtóig kísért, bár a bejárat
fölött világosan látható volt a nagy hatos.
– Hát akkor sok szerencsét! –mondta, amikor a kezemet a kilincsre
tettem. –Talán lesz más közös óránk is… – tette hozzá reménykedve.
Halványan rámosolyogtam, és beléptem.
A délelõtt további része nagyjából ugyanígy telt. Csak a matek-
órán parancsolt rám a tanár, Mr. Varner – akit már csak a tantárgya

miatt is utáltam volna –, hogy álljak ki az osztály elé, és mutat-
kozzam be. Én persze dadogtam, elpir ultam, és elbotlottam a saját
lábamban, miközben a helyemre mentem.
A második után már minden órán találtam néhány ismerõs arcot.
Mindenütt akadt valaki, aki bátrabb volt a többieknél, és bemutat-
kozott, majd megkérdezte, hogy tetszik Forks. Megpróbáltam dip -
lomatikusan válaszolni, de többnyire folyékonyan hazudtam. De
legalább egyszer sem volt szükségem a térképre.
A matekon és a spanyolon ugyanaz a lány ült mellettem, és délben
amikor elindultam a menzára, csatlakozott hozzám. Apró termetû
lány volt, még az én 165 centimhez képest is, de fékezhetetlenül
göndörödõ, sötét haja eltüntette a különbség jó részét. A nevére
nem emlékeztem, úgyhogy csak mosolyogtam és bólogattam, mi -
közben a tanárokról és az órákról fecsegett. Meg sem próbáltam
követni, mirõl beszél.
Egy zsúfolt asztal egyik végében ültünk le, a barátai mellé, akiket
mind be is mutatott nekem, bár én azonnal elfelejtettem a nevü -
ket, amint kimondták. Úgy láttam, a barátainak roppantul imponál,
hogy meg mert szólítani. Eric, az a fiú, akit az angol óráról ismer -
tem, odaintegetett nekem a terem másik végébõl.
Itt az ebédlõben, miközben hét kíváncsi idegennel próbáltam
társalogni, itt pillantottam meg õket elõször.
A sarokban ültek, a lehetõ legmesszebb tõlem, a hosszú helyiség
túlsó végében. Öten voltak. Beszélgettek, de enni nem ettek egy
falatot sem, pedig mindegyikük elõtt ott volt a tálca az érintetlen
ennivalóval. Õk nem bámultak úgy meg, mint a többi diák, így nyu -
godtan szemügyre vehettem õket, nem kellett attól félnem, hogy a
szemem egy másik, feltûnõen kíváncsi szempárba ütközik. De nem
ezért figyeltem fel rájuk.

Voltaképpen egy csöppet sem hasonlítottak egymáshoz. A há-
rom fiú közül az egyik nagydarab volt, izmos, mint egy súlyemelõ,
a haja sötét és göndör. A másik magasabb és soványabb, de azért õ
is izmos, a haja mézszõke. A harmadik vékonyabb és nyúlánkabb
volt náluk, kócos haja bronzvörös. Fiatalabbnak tûnt, mint a másik
kettõ, akikrõl nem gondoltam volna, hogy középiskolás diákok in -
kább tûntek fõiskolásoknak vagy éppen tanárnak.
A két lány meg nem is különbözhetett volna jobban. A magasab -
bik szoborszépségû volt, olyan csodálatos alakkal, amilyet a legújabb
fürdõr uha trendet bemutató Sportmagazin címlapján lehet látni. Az
effajta szépségnek elég belépnie egy szobába ahhoz, hogy minden
lánynak porba hulljon az önbizalma . Aranyszõke haja lágy hullá -
mokban omlott le a háta közepéig. Az alacsonyabb lányban volt
valami koboldszerû: rendkívül vékony volt, az arcvonásai finomak.
Hollófekete haja rövidre nyírt tincsekben meredezett szanaszét.
És mégis, annyira hasonlítottak egymásra! Mindegyikük arca kré -
tafehér. Nem volt náluk sápadtabb diák ebben a naptalan városban.
Sápadtabbak voltak, mint én, az albínó. És mindegyiküknek sötét
szeme volt, hiába különbözött a hajuk színe. Szemük alatt sötét ka -
rikák – lilás, véraláfutás-színû karikák. Mintha álmatlanságban szen -
vednének, vagy éppen felgyógyulóban lennének egy kiadós orrtö -
résbõl. Ámbár az orruk, akárcsak minden arcvonásuk, egyenes volt,
határozott vonalú és tökéletes.
De nem ezért nem bírtam levenni róluk a szememet.
Hanem azért, mert az arcuk, egymástól annyira különbözõ és
mégis annyira hasonló arcuk elképesztõen, embertelenül gyönyö -
rû volt. Sose hittem volna, hogy ilyen arcok léteznek a valóságban
is, nemcsak valami csillogó-villogó divatmagazin oldalain. Vagy ta -
lán az angyaloknak lehet ilyen arcuk valamelyik régi festõ képein.


Nehéz lett volna megmondani, melyikük a legszebb – talán a fan -
tasztikus, szõke lány, vagy a bronzvörös hajú fiú…
Úgy láttam, mindnyájan maguk elé merednek – nem néztek sem
egymásra, sem a többi diákra, sem semmi egyébre. Miközben néz -
tem õket, az alacsony lány fölállt, fogta a tálcáját – rajta egy bon -
tatlan dobozos üdítõ és egy érintetlen alma –, fürgén és kecsesen
megindult, mint egy manöken a kifutón. Én meg csak néztem ál -
mélkodva, amint ruganyos, táncos léptekkel a kisablakig sétál, be -
löki rajta a tálcát, aztán hihetetlen gyorsan kicsusszan a hátsó ajtón.
Villámgyorsan visszafordultam a másik négy felé, akik csak ültek
ott tovább, mintha mi sem történt volna.
– Hát ezek meg kicsodák? – kérdeztem a lánytól, akivel együtt
jártunk spanyolra, bár a nevére nem emlékeztem.
Fölemelkedett, hogy lássa, kikrõl beszélek – bár szerintem a hangsú-
lyomból már kitalálta –, amikor az egyik fiú – az, amelyik vékonyabb,
kisfiúsabb és valószínûleg fiatalabb volt a másik kettõnél –, hirtelen
odanézett. A fiú egy másodperc töredékéig a szomszédomat nézte, az -
tán sötét szeme megrebbent, és a pillantása találkozott az enyémmel.
Gyorsan elfordította a tekintetét. Gyorsabban, mint ahogy ne -
kem sikerült, bár én zavaromban azonnal lesütöttem a szememet.
Abban a villanásnyi idõben, amíg rajtunk idõzött a tekintete, az arca
teljesen közömbös volt – mintha a nevén szólította volna valaki,
õ pedig önkéntelenül felkapja a fejét, pedig már elõre eldöntötte,
hogy nem felel a hívásra.
A szomszédom kuncogni kezdett zavarában, és õ is az asztalra
szegezte a pillantását, akárcsak én.
– Azok ott Edward és Emmett Cullen, meg Rosalie és Jasper
Hale. Aki az elõbb kiment, az Alice Cullen volt. Mindnyájan együtt
laknak Dr. Cullennel és a feleségével – mondta suttogva.


Újra a szépséges fiúra pillantottam: most a tálcáját fixírozta, miköz -
ben hosszú, sápadt ujjaival darabokra tépkedett egy kiflit. A szája na-
gyon gyorsan mozgott, bár jóformán szét sem nyitotta tökéletes ajkait.
A másik három még mindig a semmibe meredt, én mégis biztos voltam
benne, hogy a bronzhajú fiú hozzájuk beszél, csak nagyon halkan.
Micsoda ódivatú neve van mindegyiknek, gondoltam. A nagyszü -
leink idejében voltak divatban… De talán itt még mindig divatosak
– afféle kisvárosi nevek lennének? Végre eszembe jutott, hogy is hív-
ják a mellettem ülõ lányt: Jessicának. Hát neki például teljesen hét-
köznapi neve van. Otthon is két Jessica volt az osztályunkban.
– Nagyon… nagyon jól néznek ki – nyögtem ki nagy nehezen,
tudván, hogy ez a leírás jócskán elmarad a valóságtól.
– Aha! – helyeselt Jessica, és újra felkuncogott. – De mind egy -
mással járnak, már úgy értem, Emmett Roselie-val, és Jasper Alice-
szel. És együtt is laknak! – Jessica hangján érzõdött, mennyire fel -
háborítja és megbotránkoztatja prûd kisvárosi lelkét ez a helyzet.
Bár, õszintén szólva ezen még Phoenixben is jót csámcsogtak volna
a pletykafészkek.
– Melyik a két Cullen? – kérdeztem. – Nem tûnnek rokonoknak…
– Oh, mert nem is azok. Dr. Cullen igazából még nagyon fiatal,
legfeljebb har minc éves, vagy talán még annyi sincs. Az összes gye-
reket adoptálták. A Hale-lány meg a fiú tényleg testvérek, sõt ikrek
– a két szõke –, de õket is örökbe fogadták.
– Nem túl idõsek az örökbefogadáshoz?
– Most már igen. Jasper és Rosalie tizennyolc körül lehetnek, de
Mrs. Cullen neveli õket nyolcéves koruk óta. A nagynénjük vagy
valami ilyesmi.
– Hát ez igazán rendes tõlük… hogy így a gondoskodnak egy cso -
mó gyerekrõl, amikor még õk maguk is olyan fiatalok, meg minden.

– Hát gondolom, igen … – ismerte be Jessica kelletlenül. Az volt
a benyomásom, hogy valami okból nem kedveli a doktort és a fe -
leségét. A fogadott gyerekek felé vetett pillantásból ítélve, ez az ok
alighanem a féltékenység lehetett. – Bár azt hiszem, Mrs. Cullennek
nem lehet saját gyereke – tette hozzá, mintha ez sokat levonna az
érdemeibõl.***
Miközben Jessicával beszélgettem, a pillantásom önkéntelenül
vissza-visszatért ahhoz az asztalhoz, ahol ez a furcsa család ült. To -
vábbra is a falat bámulták, és nem ettek egy falatot sem.
– Mindig Forksban laktak? – kérdeztem. Alig hinném, gondol -
tam, különben biztosan feltûntek volna nekem valamelyik nyá -
ron.
– Nem – felelte Jessica olyan hangsúllyal, mintha a ezzel még
a magamfajta Phoenixbõl szalajtott jöttmentnek is tisztában kéne
lennie. – Két éve költöztek le ide valahonnét Alaszkából.
Elöntött az együttérzés és a megkönnyebbülés. Sajnáltam
Cullenéket, mert hiába olyan gyönyörûek, mégiscsak kívülállók,
szemlátomást nem fogadták be õket. De meg is könnyebbültem,
hogy nem én vagyok itt az egyetlen messzirõl jött ember, sõt a leg-
érdekesebb sem, semmilyen szempontból.
Ahogy újra szemügyre vettem õket, az egyik Cullen, a legfiata -
labb, fölnézett, és a tekintete találkozott az enyémmel. Az arca ez-
úttal leplezetlen kíváncsiságról árulkodott. Gyorsan elkaptam róla a
szememet, de annyit még így is észrevettem, hogy mintha csalódást
okoztam volna neki.
– A vörösesbarna hajú fiú, az melyik a három közül? – A szemem
sarkából jól láttam, hogy még mindig engem néz. Igaz, nem bámult
olyan meredten, mint a többi diák, viszont mintha kissé ingerült és
türelmetlen lett volna a pillantása. Újra lesütöttem a szemem.

– Edward. Fantasztikusan néz ki, persze, de ne vesztegesd rá az
idõdet! Nem randizik senkivel! Úgy látszik, nincs itt olyan lány, aki
megfelelne neki! – fanyalgott Jessica.
Tiszta ügy, savanyú a szõlõ – gondoltam magamban. – Vajon
mennyi ideje lehet, hogy Jessica hiába próbálkozott nála?
Az ajkamba haraptam, hogy elrejtsem a mosolyom. Aztán újra
a bronzhajúra pillantottam. Most nem nézett felém, de abból a ke -
vésbõl, amit láttam az arcából, úgy tûnt, mintha õ is mosolyogna.
Néhány perccel késõbb mind a négyen felálltak az asztaltól. Fel -
tûnõen kecsesen mozogtak – még a nagydarab, izmos srác is. Nyug-
talanító látvány volt. Az Edward nevû srác nem nézett többé rám.
Jóval tovább üldögéltem az ebédlõben Jessicával és a barátaival,
mint ha egyedül ebédeltem volna. Hirtelen észbe kaptam: ha nem
sietek, el fogok késni a következõ órámról, méghozzá mindjárt az
elsõ napon! Szerencsére az egyik új ismerõsömnek – tapintatosan
emlékeztetett rá, hogy Angelának hívják –, szintén biológia volt a
következõ órája. Némán igyekeztünk egymás mellett az osztályte -
rem felé. Úgy látszott,õ is elég gátlásos.
Amikor beléptünk a terembe, Angela leült a helyére – pontosan
ilyen táblával ellátott asztalok voltak a laborban a phoenixi isko-
lámban is. Angelának már volt szomszédja. Sõt, ami azt illeti, az
összes asztalnál párban ültek már, kivéve egyetlen egyet. A közép -
sõ padsorban megláttam Edward Cullent – megismer tem a furcsa,
bronzvörös hajáról –, õmellette volt az egyetlen üres hely.
Miközben végigmentem a két padsor között, hogy bemutat-
kozzam a tanárnak, és aláírassam vele a cédulámat, lopva Edward
Cullenre sandítottam. Amikor elmentem mellette, hirtelen meg-
merevedett ültében. Megint összeakadt a tekintetünk, és a lehetõ
legfurcsább arckifejezéssel nézett rám: szinte sütött róla a düh.


Gyorsan, döbbenten elfordultam, éreztem, hogy megint elpir ulok.
Közben megbotlottam egy padlón heverõ könyvben, és ha nem
kapaszkodom meg az egyik asztalban, hasra vágódok. A padban
ülõ lány hangosan kuncogott.
Így közelrõl, megállapíthattam, hogy a Cullen fiú szeme fekete
– mint az éjszaka!
Mr. Banner aláírta a cédulámat, a kezembe nyomott egy könyvet
és nem forszírozta a bemutatkozósdit. Láttam, jól kijövünk majd
egymással. Persze nem volt más választása, oda küldött arra az
egyetlen üres helyre ott a terem közepén. Odamentem, és lesütött
szemmel ültem Edward Cullen mellé. Megrémített, hogy olyan el -
lenségesen nézett rám.
Kiraktam a könyvet magam elé. Nem néztem föl, de a szemem
sarkából láttam, hogy megváltozik a tartása. Elhúzódott tõlem,
kicsúszott a pad legszélére, és elhajolt, mintha valami kellemetlen
szagot érezne. Feltûnés nélkül megszagoltam a hajamat. Eperillata
volt, a kedvenc samponomtól. Csak nem ezt találja kellemetlen -
nek?. Elõrehúztam a hajamat, a jobb vállamra, mintegy függönyt
alkotva kettõnk között, és megpróbáltam a tanárra figyelni.
Sajnos a sejtanatómiát vettük éppen, amit már tanultam Phoenixben.
De azért buzgón jegyzeteltem, addig se kellett felnéznem.
Nem tudtam megállni, hogy idõnként oda ne sandítsak a mel -
lettem ülõ, különös alakra. Az egész biológiaóra alatt egyetlen
pillanatra sem lazított a tartásán, végig ugyanolyan feszesen ült a
szék szélén, a lehetõ legmesszebbre húzódva tõlem. Láttam, hogy
a bal térdén nyugvó kezét ökölbe szorítja, olyan erõvel, hogy az
inak tisztán kirajzolódtak a sápadt bõre alatt. Egyetlen pillanat-
ra sem engedett a merevsége. Fehér ingének hosszú ujját feltûr -
te a könyökéig, világos bõre alatt az alkarja meglepõen kemény és

izmos volt. Korántsem tûnt már olyan törékenynek, mint nagyda -
rab bátyja mellett.
Ez az óra mintha sokkal tovább tartott volna a többinél. Hogy
azért-e, mert végre a végéhez közeled a nap, vagy azér t, mert egy -
folytában arra vártam, mikor lazul már el a padtársam ökölbe szo -
rított keze? Õ továbbra is mozdulatlanul ült, sõt, mintha nem is
lélegezne. Vajon mi baja lehet? Vagy mindig így viselkedik? Talán
igazságtalan voltam az ebédnél Jessicával, amikor azt hittem, a
csalódottság beszél belõle… Lehet, hogy nem is sértett hiúságból
mondta, amit mondott?
Edward Cullen dühe nem nekem szól, döntöttem el. Hiszen nem
is ismerjük egymást.
Megint ránéztem, de rögtön meg is bántam. Megint azzal a düh -
tõl izzó pillantásba ütköztem, fekete szeme teli undorral és ellen -
szenvvel. Összerezzentem, még messzebbre húzódtam tõle, és egé -
szen odalapultam a székemhez, miközben átfutott az agyamon a
mondás: „Ha a pillantásával ölni tudna…”
Abban a pillanatban kicsengettek. A hangos csengõszóra majd’
kiestem a padból, Edward Cullen pedig már ki is csusszant az asz -
tal mögül. Könnyedén fölállt – sokkal magasabb volt, mint hittem
– hátat fordított nekem, és elõbb kint volt az ajtón, minthogy bárki
más megmoccanhatott volna.
Kõvé der medve, tátott szájjal bámultam utána. Hogy lehet ilyen
undok? Ez nem igazság. Lassan összeszedegettem a holmimat, és
közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, el -
sírom magam. Úgy tûnik, valami rejtélyes okból az indulataim a
könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok,
rendszerint sír va fakadok, ami elég megalázó.
– Te Isabella Swan vagy, ugye? – kérdezte egy hang.


Fölnéztem, és egy csinos arcú, takarosan égnek meredõ tincsek-
be zselézett hajú fiú mosolygott rám. No lám, szerinte nincs kelle -
metlen szagom.
– Bella – javítottam ki mosolyogva.
– Engem Mike-nak hívnak.
– Szia, Mike!
– Segítsek megkeresni, hol lesz a következõ órád?
– Az a helyzet, hogy tornaórám lesz. Azt hiszem, megtalálom a
tornater met.
– Nekem is tesim lesz! – közölte Mike, mint valami örömteli
meglepetést, bár ez aligha nevezhetõ fantasztikus véletlennek egy
ilyen kicsi iskolában.
Kettesben indultunk a tornaterembe. Mike nem volt éppenség-
gel szófukar – egész idõ alatt be nem állt a szája, s ezzel megköny -
nyítette a helyzetemet. Õ Kaliforniában élt tíz éves koráig, közölte,
szóval nagyon is el tudja képzelni, mennyire hiányozhat itt nekem a
napsütés. Kider ült, hogy angolra is együtt járunk. Õ volt a legked -
vesebb az aznap szerzett, új ismerõseim közül.
De amikor beléptünk a tornaterembe, azt kérdezte:
– Hát Edward Cullennel mit mûveltél? Megszúrtad egy gombos-
tûvel, vagy mi? Még sose láttam ilyen morcosnak!
Megborzongtam. Szóval nemcsak én vettem észre… És ezek
szerint Edward Cullen máskor egyáltalán nem így viselkedik. Úgy
döntöttem, adom a hülyét.
– Ar ra a fiúra gondolsz, aki mellettem ült biológián? – kérdez -
tem.
– Aha – felelte. – Úgy festett, mint akinek fáj valamije, vagy ilyesmi.
– Fogalmam sincs, mi baja volt – vontam meg a vállam. – Egy
szót sem beszéltünk egymással.


– Fura egy srác… – Mike továbbra is ott téblábolt, ahelyett, hogy
elindult volna a fiú-öltözõbe. – Ha engem érne akkora szerencse,
hogy melletted ülhetek, egészen biztosan megszólítalak!
Rámosolyogtam, aztán besétáltam a lányöltözõ ajtaján. Ez a srác
igazán kedves, és szemlátomást tetszem neki. De ez kevés ahhoz,
hogy eloszlassa az ingerültségemet.
Clapp edzõ, a tornatanár talált nekem egy megfelelõ méretû
tornadresszt, de ma még nem kellett belebújnom. Otthon csak két
évig volt kötelezõ a testnevelés. Itt négy évig. Semmi kétség, Forks
az én földi poklom.
Odabent négy röplabdameccs folyt párhuzamosan. Ahogy
eszembe jutott, hány balesetet szenvedtem – és okoztam – már
röplabdázás közben, hányinger fogott el.
Végre kicsengettek. Az irodához sétáltam, hogy leadjam a papír -
jaimat. Az esõ már elállt, de a szél most erõsebb és hidegebb volt,
mint reggel. Keresztbe fontam a karom, hogy megmelengessem
magam.
Amikor beléptem a jó meleg irodába, kis híján sarkon fordultam.
Edward Cullen ácsorgott az ügyintézõ íróasztalánál. Már messzi -
rõl feltûnt borzas, bronzszínû haja. Szerencsére, nem vett tudomást
az érkezésemrõl, így az iroda hátsó falához lapulva vártam, hogy
sorra ker üljek.
Edward Cullen halk, bársonyos hangon gyõzködte az íróasz -
tal mögött ülõ nõt. Elcsíptem a beszélgetésükbõl egy-két szót, és
mindjárt tudtam, mirõl vitatkoznak. Edward Cullen megpróbálta
áttenni a biológiaóráját valamikorra máskorra – bármikorra.
Egyszerûen nem bírtam elhinni, hogy mindez miattam történik.
Valami más oka kell hogy legyen, gondoltam, valami olyasmi, ami még
azelõtt történt, hogy én beléptem volna a biológiaterembe. Valami


még korábban feldühíthette, azért vágott olyan képet. Lehetetlen,
hogy ez a vadidegen minden elõzmény nélkül ennyire utáljon…
Az ajtó újra kinyílt, hideg szélroham tört be a szobába, meg-
zörgette a papírokat az íróasztalon, és a hajamat az arcomba fújta.
A belépõ lány egyenesen az íróasztalhoz ment, bedobott egy cé -
dulát a drótkosárba, és távozott. De láttam, hogy Edward Cullen
háta megmerevedik: lassan megfordult, és átható, gyûlölettõl izzó
pillantással meredt rám – az arca hihetetlenül, képtelenül gyönyörû
volt. Egy pillanatra valódi rettegés hullámzott végig a testemen, a
karomon fölmeredtek a szõrszálak. Edward Cullen szeme mind -
össze egyetlen, futó pillanatig idõzött rajtam, de jobban reszkettem
tõle, mint a jeges széltõl. Aztán visszafordult az ügyintézõhöz:
– Hagyjuk, felejtse el! – mondta sietõsen bársonyos hangján. – Be -
látom, hogy lehetetlen. Nagyon köszönöm, hogy segíteni próbált!
Azzal ügyet sem vetve rám sarkon fordult, és már ott sem volt.
Sután odaballagtam az íróasztalhoz, ezúttal nem lángvörös, ha -
nem falfehér arccal, és odaadtam az aláírt papíromat.
– Hogy telt az elsõ nap, kedvesem? – anyáskodott az ügyintézõ.
– Remekül – hazudtam elhalóan. A nõ nem úgy festett, mintha
elhitte volna.
Mire visszaértem a kocsimhoz, jóformán kiürült a parkoló. Az
autóban biztonságban éreztem magam, még mindig ez volt a legott-
honosabb hely számomra ebben a nedves és zöld porfészekben. Egy
darabig csak ültem, és üveges szemmel bámultam ki a szélvédõn.
De rövidesen fázni kezdtem, és kénytelen voltam bekapcsolni a fû -
tést. Elfordítottam a slusszkulcsot, és a motor bömbölve életre kelt.
Charlie háza felé menet egész úton a könnyeimmel küszködtem.